Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Groma Katalin: A tatabánya-alsó-vasútállomási kora vaskori temető
34 Groma Katalin rab,47 míg Nővé Zámkyn a 12. sírból ismert a lelettípus képviselője.48 Ausztriában előfordul Hohenau am March temetőjében,49 és összesen 31 darab ismert a statzendoríi sírokból.50 A vaskarikák legáltalánosabb értelmezése, hogy a lószerszám részei voltak. Ebben az értelemben - ahogy a vaszari és somlóvásárhelyi tumulusok leletei is bizonyítják, kapcsolódhattak a zablákhoz - önmagukban pedig funkcionálhattak szíjelosztókként is. Emellett elképzelhető, hogy kardcsüngők voltak, tehát a fegyverek - esetleg a hüvelyek - rögzítésére szolgáltak. Harmadik lehetőségként az övtartozék funkciót sem zárhatjuk ki - bár egyes nagyméretű, 8-9 cm átmérőjű darabokat nehéz ebben a viseleti elem szerepben elképzelnünk.51 Kerámia A sírok leletanyagának zömét kitevő kerámia között nagy számban (összesen 16 darab) fordulnak elő kettőskúpos testű nagy edények fordított csonkakúp vagy henger alakú, szűk nyakkal, amelyeket Patek Erzsébet a Ha C időszak és a Ha D periódus kezdetének vezérleleteként határozott meg.52 A szakirodalomban gyakran urnaként írják le ezt a formát, de ahogy erre fentebb már utaltunk, Tatabányán egyetlen esetben sem tartalmazta ilyen edény a hamvakat, inkább valószínű, hogy valamilyen ital tárolására szolgált ez a típus .53 A kúpos nyakú edények több formai variánsát különíthetjük el. Tatabánya-alsó-vasútállomáson jellemző változat (2., 5., 13. és 15. sírok, II. tábla 7-8., V. tábla 1., VIII. tábla 5., X. tábla 1.), amelynek éles válltörésnél jelentkező legnagyobb szélessége magasságával közel egyező, és ez az érték kettő-, vagy még többszöröse a nyaknál mérhető keresztmetszetnek. Ezeknek az arányoknak köszönhetően ezek a kerámiák kissé összenyomott hatást keltenek. A forma különösebben nem gyakori a dunántúli és a kör47 Pichlerová 1960. (Taf. 34/ 2-3) 48 Stegmann-Rajtár 2009. (Taf. V/l) 49 Neugebauer 1972, 5. 50 Rebay 2006,161. 51 Rebay 2006,161-162. Összességében ezzel a tárgytípussal kapcsolatban azt a véleményünket kell megfogalmaznunk, hogy nem biztos, hogy az összes, formailag egyező vaskarika funkciójában is egyező tárgy. 52 Patek 1982/1983, 67-68. 53 Ahogy a kleinklein-i temető kerámiáját elemző Claus Dobiat is megjegyzi, a funkcióra vonatkozó megnevezés az edénytípusok esetében kerülendő (Dobiat 1980, 65.). nyező területek kora vaskori temetőiben. Hasonló darabokat közöltek a középrépáspusztai temető 10. és 12. sírjából,54 a halimbai temető 4. és 18. temetkezéseiből,55 és közeli forma a fertőrákosi temető 1. és 6. sírjának egy-egy edénye.56 A szlovákiai lelőhelyeken sem sűrűn fordul elő ez a változat, talán az egyik legközelebbi párhuzamot a Nővé Zámky temető 26. sírjának kúpos nyakú edénye jelenti,57 de néhány hasonló darab származik a chotíni I-A temetőből is, a 17. és 60. sírokból .58 Érdekes, hogy a fenti példák többsége gyenge minőségű, aszimmetrikus edény.59 Bár formailag természetesen a tatabányai temető további kúpos nyakú edényei is mutatnak eltéréseket, közös tulajdonságuk a lágyabb profil, tehát az oldal-, és a nyaktörések ezeknél a daraboknál általában lekerekítettek, nincsenek éles törések az edénytesten. A Dunántúl keleti részén a kúpos nyakú edények esetében ezt a tulajdonságot szlovák és német kutatók is általános jellemzőként hangsúlyozták ösz- szefoglaló munkáikban. Ezek - a Tatabányán is domináns - darabok kronológiailag a kora vaskor érettebb szakaszában (tehát a Ha C időszak második felében, esetleg már a Ha D periódus elején) terjedtek el nagyobb számban.60 A tatabányai temető kerámiahagyatékának további nagy számban előforduló típusa a széles szájú, mély tál, amelyet füllel és fül nélkül egyaránt készítettek. Az edény pereme rendszerint ennél a formánál is kihajló, teste kettőskúp alakú, tehát igazán méretei és arányai különítik el a kúpos nyakú edényektől. Fontos különbség emellett, hogy a széles szájú mély tálak az Urnamezős-kultúra emlékanyagából teljesen hiányoznak, tehát a forma semmiképp nem vezethető le a késő bronzkori tradíciókból.61 A tatabánya-alsó-vasútállomási temetőben legjellemzőbbek a táltípus azon variánsai, amelyek csekély magasságúak, és az edény vállánál mérhető legnagyobb szélességet a szájátmérő is majdnem eléri, így a tálak összességében összenyomott hatást keltenek (a lelőhely 14 széles szájú, mély tálja közül 7 54 Nagy 1939, 40-41. (Taf. III/4 és 7) 55 Lengyel 1959,159-161. (Taf. XXXIII/12, Taf. XL/5) 56 Durkovic 2009, 52-53. és 56-58. (Taf. XX/6 és XXIII/1) 57 Stegmann-Rajtár 2009. (Taf. XV/4) 58 Dusek 1966. (Taf. IV/10 és XXXIX/18) 59 Ez alapján esetleg felmerül, hogy a formaváltozat nem kifejezetten a temetkezések számára készített kerámia, hanem korábban, a telepeken használt edényeket helyeztek az elhunytak mellé. 60 Brosseder 2004, 126. és Stegmann-Rajtár 1992, 107. 61 Dobiat 1980,78.
