Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Dallos István: Skanzen és művészet
198 Dallos István technikák és professzionális anyagok megismerésére, és még sorolhatnánk. Az első Az első tábor résztvevői főként szakmabeliek voltak, a helyi médiumokban meghirdetett esemény egyelőre süket fülekre talált az addig felfedezetlen fotósok körében. így a 2001. augusztus 3. és 11. közötti KÉP-SZÍN-TÉR társaságát főként Dallos István egykori tanítványai, helyi lapok fotóriporterei és fotós barátai, ismerősei tették ki. Sokoldalú programok valamint megannyi kötetlen alkotási és tanulási lehetőség élményei töltötték ki a résztvevők napjait. A fotózások helyszínéül a Szabadtéri Bányászati Múzeum egész területe rendelkezésre állt, így különleges háttérként szolgáltak a különböző bányaüzemi épületek, a víztorony, a géppark, a kolóniaházak vagy éppen a fémszobrászok alkotásai. A táborozok nagy örömére szolgált a Mesterségek Házában kialakított harmincas évekbeli fotóműterem adta lehetőség, ahol a régi háttér és díszletek a tábor ideje alatt a legmodernebb stúdió-felszerelésekkel együtt álltak rendelkezésre. Modellfotózásra szinte minden nap sor került, amire egyébként nemigen van lehetősége azoknak, akik nem hivatásszerűen ezzel foglalkoznak. A fotósok kipróbálhatták magukat ebben a műfajban is, mindenféle következmény vagy felelősség nélkül. A kezdő modellek kikötése mindössze az volt, hogy a táborban róluk készült képekből később szabadon választhassanak portfoliójuk bővítésére. A programok között bánya- és üzemlátogatás is szerepelt, nem mindennapi emlékeket szerezve a résztvevőknek. A Mányi Bányaüzem komplex gépesített frontfejtését tekinthettük meg élőben, amit egyes vélemények szerint minden tatabányainak látnia kellene. Mielőtt lemehettünk volna a bányába, részt vettünk egy munkavédelmi előadáson is, hiszen azért nem veszélytelen látogatásról volt szó. Ezt követően - kapott munkaruháinkat felöltve -, 250 m mélységig ereszkedtünk le. Bányászok vezetésével jártuk be a bánya egy részét, miközben a nem szokványos fényviszonyok között igyekeztük megörökíteni a földalatti birodalmat. Teljesen egyedi, megrázó, mégis felemelő élmény volt. A rekkentő hőség, az időnként felélénkülő szénporos szélviharok, a rideg, fekete sötétség és a bizarr, néhol monumentális szerkezetek sajátos világát igyekeztük megragadni felvételeinkkel, néhányan az ott dolgozókat, munkakörülményeiket fényképezték. A több órás bolyongás után alig vártuk, hogy a felszínre jutva, friss levegőt szívhassunk. Mindannyiunkra mély benyomást tett a kirándulás. A tábor ideje alatt eljutottunk a szénmosóhoz is. A bányászattal kapcsolatos témák mellett lehetőséget teremtettünk a tatai Esterházy-kastély meglátogatására és fotózására is. A tábor délutánonként művészeti agoráknak adott helyet, naponta más-más témával. Meghallgathattuk Bárdosi József művészettörténészt, aki előadásán a művészet és a technika viszonyáról szóló gondolatait osztotta meg velünk. Szerinte a technika rohamos fejlődésének eredményeképpen, a sokszorosító eljárások révén a művészet elveszíti az auráját. Eltűnik belőle a patina, így a technika mesterséges eredetiséggel igyekszik azt pótolni. Meghívott vendég volt Bereznai Csaba is, aki hajléktalanok, főként hajléktalan gyermekek segítésével foglalkozott. A szociofotózás iránti érdeklődés hívta/vezette a táborba, a környékünkön élő gyerekek helyzetéről, a hajléktalanok megítéléséről mesélt. Faludi Ádám a költői kép mibenlétéről tartott előadást. A szavak vizuális tartalmakat hordoznak, melyeket önkéntelenül kapcsolunk hozzájuk. A fotósok ezúttal bepillantást nyerhettek abba, hogyan használják fel ezt az írók, költők. így a képekkel való közlés, kifejezés kapcsán párhuzamot húzhattunk az írók és a fotósok alkotótevékenysége között. Jóború Babett a kulturális antropológia tudományának kutatási területeit vázolta fel, majd a képhamisítás, képrombolás került előadása középpontjába. Példákat hozott fel azzal kapcsolatban, hogy a történelem folyamán az éppen aktuális politikai ideológiák érdekében hogyan változtattak meg, hamisítottak képeket, vagy adott esetben semmisítették meg őket. Zárszóként rámutatott, hogy a legnagyobb képrombolók maguk a fotósok, hiszen a rossznak ítélt képeiket tömegesen semmisítik meg. Nem maradt ki a sorból Altdorfer Csaba épületfotós sem. Város-kép-város címet viselő előadását az összes többihez hasonlóan késő estig tartó disku- rálás követte. Az agórák a napfényes szabad ég alatt kaptak helyet, az előadások sok esetben beszélgetéssé, lélekfrissítő eszmecserévé alakultak át. A tábor életéhez a kiállítások is hozzátartoztak. A rendelkezésre álló helyiségekben, az Irodalmi Bunkerben, a Hidegzuhany Galériában és a falézben a tábor résztvevőinek hozott vagy ott készült képei voltak megtekinthetőek. A lehetőséggel élve Tarján i Antal, Kovács Attila, Gergely Gabi, Papp Éva, Horti Kálmán, Harmos Csilla kiállításai mellet Dallos István Fotóuniverzum-magán(y)univerzooma tárult a nézelődők elé.
