Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Fűrészné Molnár Anikó: Molnár Gyula tatabányai vájár lakása az 1920-as évektől az 1970-es évekig
Molnár Gyula tatabányai vájár lakása az 1920-as évektől az 1970-es évekig 163 pekkel és családi fényképekkel díszítették. Az ágyfej közepe fölé keretezett szentképet, feszületet és az ágyfej két vége fölé a családfő és feleségének keretezett fényképét tették. A varrógépet hímzett terítővei takarták le. A toalett-tükör dísze volt a szobának, kis, horgolt vagy hímzett kézimunkákra tett nippe- ket, családi emlékeket, virágvázát helyeztek el rajta. Az ágy lábánál lévő asztalnál hol a családfő olvasott (főként a Kincses Kalendáriumot), hol a felesége kézimunkázott, zoknit stoppolt. Az ágy két oldalán elhelyezett éjjeli szekrények is fontos szerepet kaptak. A kis éjjeli lámpa fénye mellett olvasta lefekvés előtt az imakönyvet, vagy a bibliát a feleség, míg a férj odakészítette magának a vekkerórát és a másnap reggel sodorni kívánt cigarettát. A szekrények felől mindig kellemes illat áradt, mivel az alsó polcot teleszórták pipadohánnyal a molyok ellen. A szekrények tetejére pedig birsalmákat helyeztek, de a családfő kisbőröndje is ide került. A padlóra, amelyet súroltak és viasszal fényesítettek, tarka rongyszőnyegeket terítettek. A fűtésre dobkályha szolgált, ami jó meleget adott, ha befűtötték. A bányászcsalád múzeumunkba került hagyatékának döntő többsége 1996-tól a Tatabányai Múzeum Bányászati és Ipari Skanzenjének állandó kiállításán látható. A skanzenben elsőként felépített kolóniaház harmadik lakása a használtak szerint került berendezésre, bemutatásra. The flat of a collier called Gyula Molnár from the 20s to the ’70s in Tatabánya Anikó Molnár Fűrészné The most fleeting thing of the human creative work is the furniture. Weared out furniture is in the way of people, so it gets burned, placed to the bin or banished to the loft. Furniture, even though it is a part of mobile equipments (personalty), is always standing in an inside room. It is just a necessity to examine furniture in an isolated environment, because each object is part of an interior space and is aligned to its characteristics, as well. From the beginning of local mining, which was at the end of the 19th century, we did not manage to get a full room and/or a kitchen appliance. Based on the old photos and many tales from old citizens we gained, we could find out more about the typical furniture of the colony-workers’ six-doors-hous- es, the so-called “association furniture”. “Association furnitures” whatnot, trestle table, bench for pail, cricket, wooden bench, iron beds were part of a noncomfort, 35 m 2 roomkitchenlarder house. Based on our experiences, it is very rare that a family’s used bedroom set from the ’20s remains almost intact and complete. From the ’20s, the bedroom set with topolafiller became very popular with its most important components: 2 collapsible beds with nightstands on their sides. There was a table at the foot of the bed with two bentwood chairs. Usu ally, two twodoor cupboards, a toilet mirror and a sewing machine belonged to the equipments, as well. Circumstances were particularly fortunate because we did manage to collect the total set of furniture, which offers an authentic view on a mine worker’s roomkitchenlarder home from the 1920s, and shows its change, too. The owner, mine worker collier Gyula Molnár, moved from a sixdoor house on Csarnok Street to a small gardenhouse on Szelim Street, Bánhida. In addition to the bedroom furniture, we brought in the kitchen furniture, household utensils and other articles, textiles, clothes, ornaments, and small, personal articles. In the early ’70s, after the death of paterfamilias, the family sold the house, liquidated the heritage and gifted this rich compilation to the museum. Altogether, the collection is particularly valuable since it provides accurate data about the walks of life from the 1920s to the 1970s. Translated by Zsuzsanna Varga
