Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
io8 Tokai Gábor dő népsávra utal, és ugyanígy jelenik meg az adatsor a kutatás szerint korai forrásokat használó Mélánál is. Véleményünk szerint az Ariszteasztól származó adatok - ugyanúgy, mint a „ Hüpakürisz-Gerrhosz- (Borüszthenész)” forrás adatai is - eredetileg tehát ugyancsak Szkítia belső területeire vonatkoztak, ám a későbbi szerzők nem találva egyeztethető pontokat az aktuálisnak vélt leírással, azt a keletebbi, ismeretlen területeken próbálták elhelyezni. A térség általunk rekonstruált képét a 2. ábrán kíséreltük meg bemutatni. A III-IV. PROBLÉMAKÖR A II. problémakörre nyújtott, önmagában talán valószínűnek is tűnhető magyarázat azonban olyan súlyos ellentmondásokat eredményez, amelyek az értelmezés hitelét látszólag a legkomolyabban aláássák: Ha a királyi szkíták központi szerepe a hadjáratban látszólag magyarázatot is nyer, mivel magyarázható, hogy legfontosabb szövetségeseik a Tanaiszon túli szauromaták, gelónoszok és budinoszok? Ezzel tulajdonképpen az egész III, problémakört is ide utalhatjuk, hiszen ennek tükrében a problémára adott régi magyarázatok is új ellentmondásokkal telítődnek. Hogyan magyarázzuk például, hogy a Borüsz- thenésztől nyugatra lakó királyi szkíták egyik törzse a thüsszagetáktól keletre fekvő vidékre költözik? Érdemes továbbá itt újra felidéznünk a IV. problémakört: Hogyan magyarázható, hogy a neuroszok a Tanaiszon túl lakó budinoszok közé költöznek? Továbbá mivel magyarázható Ephorosznál, Mélánál és más szerzőknél az agathürszoszok együtt említése Szkítia keleti felében lakó népekkel? Az „Agathürszosz-Gelónosz” források A Hérodotosznál megjelenő eredeti források azonosítására ebben az esetben sem kínálkozik jobb lehetőség a hasonlóan korainak feltételezett, idézett, felhasznált töredékek vizsgálatánál. Mint említettük, az ide vonatkozó forrásokból egész csokorra valót gyűjtöttek össze a témával foglalkozó szakemberek. Borzsák István szerint az agathürszoszok (és más hérodotoszi népek is), miután eltűntek a történelem színpadáról, mesés, mitikus népként egyre északabbi területekre tolódtak a későbbi szerzők munkáiban, ám erre csak az Augustus-kor irodalmától kezdve hoz példákat. E tendenciának az első megjelenését mégis Ephorosznál látja, aki már nem az Isztrosznál, hanem a Tanaisznál említi az agathürszoszokat .127 A probléma azonban egyrészt az, hogy az említett mű három évszázaddal előzi meg az Augustus-kort, másrészt pedig éppen Ephorosz kortársa, Arisztotelész az, aki ismereteink szerint az agathürszoszokat utoljára említi létező népként (Problemata, 19, 28).128 Ugyanakkor azt is láthattuk, hogy Ephorosz az Isztrosz és a Borüszthenész közti területet valójában csak egy Hüpanisz menti népsávval jellemezte, innen tehát nem hiányolhatjuk az agathürszoszok említését. Más szerzők a forrásokban megjelenő helyzetet inkább kortárs adatoknak tekintik, amelyek valós népmozgásokról - elsősorban a szarmata vándorlásról tudósítanak (ld. fentebb). Ephorosz közlése véleményünk szerint régebbi információ, de kortárs adatnak feltételezve még a szarmata vándorlás tekintetében is korainak tartható, amit nehezen magyarázhatunk elvándorlással, hiszen egyrészt egy olyan terület (Erdély) lakosságáról van szó, amelynek a közelébe csak a római korban értek el ennek a népmozgásnak a hullámai, másrészt pedig az agathürszoszoknak vándorlásuk során éppen ezzel ellentétes irányba kellett volna (méghozzá elég hosz- szú útvonalon) következetesen haladniuk. Mint fentebb láttuk, a Mélánál feltételezhető ún. „Agathyrsi-Buces-Sauromatae” (vélhetően korai ión) forrás tartalma és rövidsége miatt párhuzamba állítható az Ephorosznál megmaradt „szauromata- gelónosz-agathürszosz” forrással. Vizsgáljuk meg azonban a többi szöveghelyet is. Iuvenalisnál (XV 124f) a Cimbri, Bistones, Sauromatae, Agathyrsi együtt szerepel, ahol a két utóbbi nép együtt említését célszerű Méla alapján magyarázni. Solinus (14,1-15,4) többnyire Méla és Plinius alapján dolgozik, és ez a vonatkozó helyen is teljesen egyértelmű.129 * Egyik szerző művéből sem le127 Borzsák 1936, 44. Mint láttuk, az agthürszoszok a fentebbi szöveghelyen azért nincsenek megemlítve, mert Ephorosz az Isztrosz és a Borüszthenész közti területet mindössze a Hüpanisz mellékén lakó népekkel jellemzi. 128 Tomaschek: Agathyrsoi, 764-765. 129 Plezia 1959/60, 35. szerint ugyanez jelenik meg Martianus Capella VI 663-ban is, de az V. századi szerző Dionüsziosz Periegétészt is fordította.
