Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
104 Tokai Gábor Mélához képest tehát csak egy dolgot nem magyaráztunk meg: a Geloni, Thussagetae, Budini említését a Basilidae felett. Az eddigiek alapján nem feltételezhetjük, hogy Pliniusnak újabb adatai lettek volna e Hérodotosz-korabeli népekről. Mivel a Geloni és Budini említése feltűnően hiányzik Plinusnál a „szkíta karavánút” első szakaszának Mélával egyébként lényegében megegyező leírásából, leginkább arra gondolhatnánk, hogy ez az említés valamiféle tévedésen alapul (könnyebb lenne a helyzetünk, ha a Thussagetae neve nem fordulna elő mindkét helyen, ami szemmel láthatóan zavarja a forráshelyek értelmezését). Bár úgy véljük, ezzel a részletkérdéssel nem érdemes különösebben foglalkozni, és egyszerű tévedésnek érdemes tartani, egyetlen momentum alapján azonban ezt is magyarázhatónak véljük. Plinius a három népet a Basilidae mellett említi, akiknek az egyik elszakadt részéről Hérodotosz alapján tudjuk, hogy a thüsszagetáktól keletre laknak (IV. 22.). Plinius leírásából kiderül, hogy Hérodotoszt bizonyára nem használta közvetlenül, azonban az elképzelhető, hogy ennek valamilyen kivonatát ismerhette, és talán ez alapján helyezte a Thussagetae-t a Basilidae közelébe (természetesen az még ezek után is megmagyarázatlan marad, hogy a Turcae miért nem került bele az említett népekkel együtt az újabb összefüggésbe, valamint hogy a Thussagetae miért maradt meg eredeti helyén is). Összefoglalóan tehát annyit állapíthatunk meg, hogy Plinius leírása alapvetően Méláéhoz igazodik, és a belső területek ismertetésében mindössze a Szkítiát határoló népek említése tartható önálló forrásnak. Méla és Plinius vonatkozó leírását összehasonlító térképeken próbáltuk meg ábrázolni (1. ábra). A partvonalat Ptolemaiosz térképe alapján vettük fel. Mélánál grafikusan tettük szemléletessé a felhasznált forrásokat. Pliniusnál minden olyan újabb adatot elhagytunk, ami csak zavarná az összevetést. A térképén megvastagított nyíllal jeleztük az egyes adatok véletlen eltolódását vagy szándékos áthelyezését, szaggatott vonallal pedig a népnevek felsorolásában logikusnak látszó, térképről való „leolvasási irányt”, és külön megjelöltük a Szkítiával határos népek Mélánál nem szereplő említését. A Hiipakürisz és Gerrhosz folyók lokalizálása Mindenekelőtt vizsgáljuk meg, hogy mit tartalmaz az ephoroszi leírás utáni, önállónak feltételezett forrás: Az összeillesztés nyoma a IV. 19-ben, hogy a nomádok területe a Gerrhosz folyóig tart. IV.21-től már a „szkíta karavánút” leírása kezdődik, tehát az eredeti forrás itt a IV.20. bekezdésre korlátozódik (a Gerrhoszon túl királyi szkíták, határaik: Tauriké, árok, Maiétisz-tó, Krémnoi, Tanaisz; északra tőlük melankhlainoszok, ezeken túl mocsár és pusztaság. Nyilván ide tartoznak még a vonatkozó bekezdések a folyók leírásából (IV.55-57.): IV.55. Hüpakürisz: a nomádok földjén folyik végig (azaz az eredeti forrásban szerepelnie kellett annak, hogy a Gerrhosztól nyugatra folyik), vagyis a másik szöveg által meghatározott területen, amelyhez pedig bizonyára rosszul van illesztve. Karkinitisz mellett ömlik a tengerbe, előtte jobbról Hülaia és Akhilleusz versenypályája (a Hülaia valószínűleg ugyancsak illesztés a másik forráshoz). IV.56. Gerrhosz: a forrása a Borüszthenész legutolsó ismert szakaszánál; a folyó vidékét is Gerrhosznak nevezik; nomádok és királyiak határa; Hüpaküriszba ömlik. IV.57. Tanaisz: Maiétiszba torkollik, mely a határ a királyiak és a szauromaták közt, mellékfolyója a Hürgisz. Ide kapcsolható még két, a fenti helyektől elszigeteltebb közlés: IV.53. A Borüszthenészt északi irányban a Gerrhosz nevű vidékig ismerjük, ez negyvennapi hajóútnak felel meg. IV.71. A királyok temetkezőhelye a gerrhoszok földjén van, épp ott, ameddig hajózható a Borüszthenész folyó. Ha elfogadjuk, hogy a forrás két viszonyítási alapja a Borüszthenész és a Tanaisz, akkor tulajdonképpen visszajutunk a kiinduló problémához, ugyanis a két folyam közt nincs említésre méltó vízfolyás. Mivel a Gerrhosz és a Borüszthenész viszonya többször és világosan van kifejtve, kiindulásként célszerű ezt figyelembe venni, és a Tanaiszt, Maiétiszt értelmező megjegyzéseknek tekinteni, amit a határ pontjainak akkurátus és más szöveg- egységekből bevont elemei (árok - a vakok történetéből: IV.3, Krémnoi - a szauromaták történetéből: IV. 110.) megerősíteni is látszanak. Szerencsére a Gerrhosznak (illetve a területnek és népnek) a Borüszthenészhez való viszonya több említésben is fennmaradt a korabeli forrásokban, mint láttuk, éppen Hérodotosznál. Közvetett módon továbbá az is kiderül belőle, hogy a Hüpakürisznek a Gerrhosztól nyugatra kellett folynia (ld. fentebb).
