Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Simonik Péter: Egy elfeledett közösség. Adalékok „Tatabánya, Felsőgalla, Alsógallai Izraelita Fiókhitközség” megalakulásának és működésének történetéhez
Egy elfeledett közösség... 73 A templomépítés pontos időpontja nem ismert, egyes feltételezések szerint 1930-ban,3! mások szerint 1935-ben32 készült el és vették használatba a vélhetően Székely Jenő, MÁK főépítész által tervezett zsinagógát. Miután az általunk hivatkozott munkák mindegyikéből hiányoznak mind az építészre, mind pedig az építés időpontjára vonatkozó pontos forrás- megjelölések, ezért jelen pillanatban ezen adatok hitelessége nem bizonyítható. A FIÓKHITKÖZSÉG MŰKÖDÉSE A fiókhitközséghez tartozó hívek számának alakulásáról nem maradtak fent írásos dokumentumok, ezért csak a magyarországi hitközségek legfontosabb adatait tartalmazó 1944. áprilisi kimutatások állnak a rendelkezésre. Az 1940-es évek közepén a tatai hitközség fíliájának nyilvántartásában 221 hívő szerepelt, s közülük 95-en a fiókhitközség rendszeres adófizetői voltak. E két kategória megkülönböztetése azért lényeges, mert csak az adófizetők vehettek részt a hitközségek működését érintő legfontosabb döntések meghozatalában. A szertartások lebonyolításában a tatai anyahitközség két rabbija, a kiváló tudós, dr. Goldberger Izidor anyakönyvvezető rabbi, valamint dr. Rosenthal László vett részt. A szervezet költségvetésének kiadási tételeit áttekintve jól látható, hogy a fiókhitközség fedezte az iskolai hitoktatással kapcsolatos kiadások egy részét (1272 P), támogatta a helyben élő és valamilyen okból nélkülöző híveket (1526,90 P) és természetesen a szertartási személyzetet (3573 P), valamint a szertartásokkal kapcsolatos dologi kiadásokat (775 P) is finanszírozta.33 Ezen kiadásnemek is jól jelzik, hogy a fiókhitközség a rituális élet megszervezése mellett nagy hangsúlyt helyezett a hívek oktatására és szükség esetén szociális ellátására is. Az 1930-as években az elődtelepüléseken élő zsidó gyermekek hitoktatásával kapcsolatos teendőket a MÁK Rt. elemi iskoláiban, valamint a polgári iskolában Borsodi Béla, a társulat tanítója látta el, aki a polgári iskolában hitoktatói fizetésként 1939- ben és 1940-ben évi 308 pengőt kapott.34 A szociális szempontból rászorult szegények megsegítésében és az elesettek támogatásában fontos szerepe volt az 1931-ben megalakult Izraelita Jótékony Nőegylet31 Kelemen 1994, 94. és Bárdos 1992, 77. 32 Gallai 2007, 5. 33 Schweitzer-Frojimovics 1994, 691. 34 TbL V./103.1. Felsőgalla község iratai 7. doboz 45/13/1940. nek?s A zsinagóga mellett működő kultúrteremben a hívek számára lehetőség nyílott különböző vallási összejövetelek megtartására is, amelyek megszervezése az 1940-es évek elején a Felsőgallai Izraelita Kultúrbizottság, illetve Bibliakör feladatai közé tartozott.35 36 A zsidó vallási előírásoknak megfelelő szertartások lebonyolításában jelentős szerep hárult a kántorokra, akik közül csak az 1940-es évek elején hadba vonult Banda Lajosról37 maradtak fent adatok. A kántor fizetését a fiókhitközség költségvetéséből fedezték, s Banda havi illetménye 1940-ben 150 pengő volt. A munkaszolgálatra történő behívását követően feladatait egy helyettes kántor vette át, aki ugyanezek ellátásáért 120 pengős illetményben részesült.38 A korábbi esztendők kántorairól csak közvetett adataink vannak. A városi levéltárban őrzött állami anyakönyvek másodpéldányaiban található bejegyzések alapján két olyan személyt is sikerült beazonosítani, akiknek neve mellett foglalkozásként a hitközségi kántor szerepel. Az 1910-es évek végén az alsógallai Slamovics Mózesről, valamint az 1930-as évek közepén a pozsonyi illetőségű, de felsőgallai lakcímmel rendelkező Haberfeld Salamonról feltételezhetjük azt, hogy helyben, vagy Tatán teljesíthettek szolgálatot.39 A zsidó vallás előírásainak megfelelően minden megszületett fiúgyermeket a születését követő nyolcadik napon körül kellett metélni, ez alól csak a nagyon gyenge és a beteg gyermekek kaphattak felmentést, pontosabban haladékot. A körülmetélést a mohéi végezte. A 19. század végén az elődközségek területén élő fiúgyermekek körülmetélését végző személyek nevét az utókor számára a tatai izraelita hitközség születési anyakönyvei40 is megőrizték. A Bánhidán, Alsógallán és Felsőgallán született gyermekeknek a zsidó közösségbe fogadását szimbolizáló rítusát az 1870-es évek végén Kohn Mór és Klein Herman, az 35 TbL V./103.1. Felsőgalla község iratai 10. doboz 17/23/1942. Kimutatás a Felsőgalla község területén megalakult egyesületekről. 36 TbL V./103.1. Felsőgalla község iratai 10. doboz 17/19/1942. 37 Bárdos 1992. tanulmányában tévesen László szerepel. 38 TbL V./103.1. Felsőgalla község iratai 6. doboz 38/1/1940. A Tatabánya, Felsőgalla, Alsógallai Izraelita Fiókhitközség kérelme. 39 TbL XV./80. Felsőgalla születési anyakönyv 1918. okt. 20. és 1934. dec. 17. 40 TbL XV./33. 2. doboz 29. tekercs: Izraelita anyakönyvek Tata 1868-1895.
