Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Simonik Péter: Egy elfeledett közösség. Adalékok „Tatabánya, Felsőgalla, Alsógallai Izraelita Fiókhitközség” megalakulásának és működésének történetéhez
68 Simonik Péter községek létesültek, amelyek különböző privilégiumokkal rendelkeztek (pl. Tata is ide tartozott). A kisebb birtokosok pedig legtöbbször csak kevés zsidó családot fogadtak be, és velük külön szerződést kötöttek. Az Eszterházy család tatai uradalmába költöző zsidók többsége kocsmák és épületek bérlőjeként (árendásként), valamint gabonakereskedőként kapcsolódott be a helyi gazdasági életbe.3 Az uradalom központjától távolabb eső településeken az Eszterházy család a legtöbbször csak egy-két zsidó család letelepedését engedélyezte. Az 1768/69-es esztendőben felvett adatok szerint Alsógalla és Bánhida községekben egy-egy, Felsőgallán pedig két zsidó család is lakott.4 A Bánhidán 1744 óta jelenlévő Per Elias foglalkozását tekintve kereskedő volt, de Felsőgallán ugyanő kocsmát is működtetett, s ugyanezen a településen a vele vélhetően rokonságban álló Per Jákob kereskedőként dolgozott.5 Alsógallán Herschl Lázár három évre kért és kapott letelepedési engedélyt, évi 10 forint megfizetése mellett, kereskedelmi tevékenység folytatására. A század végén Bánhida község területén egy újabb kereskedő kezdte meg működését. Lázár Jakab a településen évi 65 forint megfizetése mellett folytathatta üzleti tevékenységét, amely a kereskedelem mellett - legalábbis a fennmaradt hagyatéki árverésekben szereplő adatok tanúsága szerint - kisebb kölcsönök folyósítására is kiterjedt.6 A 19. század elején Bánhida területén hét, Felsőgallán pedig kilenc zsidó élt.7 Az 1810-es évek legelején érkezett Bánhidára Schaiber (vagy Saiber) Márkus, aki hosszú évtizedeken keresztül kereskedőként működött a településen. A kereskedelmi tevékenység gyakorlása mellett rendszeresen hitelezett is a falu lakosainak, de elődjéhez (Lázár Jakab) hasonlóan ő is többnyire csak az adós halálát követően juthatott hozzá a pénzéhez.8 A felsőgallai zsidók közül ki kell emelnünk az 1810-es évek végén már a faluban tartózkodó Nobl (vagy Nobel) családot, amelynek feje Nobl ÁbraGyüszi-Hunyadi 1995, 79. és 81. Edelényi-Szabó 1927, 27. Tatabánya története 1. 1972, 30. Tatabánya története 1. 1972, 39. és Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára /TbL/ XV./33. 5. doboz 4. dosszié Homola Márton hagyatéka. Bánhida 1799. Edelényi-Szabó 1927, 27. Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára (a továbbiakban: TbL) XV./33. 5. doboz 5. dosszié: Bánhidai Béres József meg=halálozván ‘A telkes háza ingó és ingatlan javai általunk megböcsültetvén eképpen eladassanak 1839dik esztendő September 25én. hám zsidó árendásként a községben boltot működtetett. Nobl üzleti sikereit jól jelzi, hogy amikor 1832-ben Felsőgallán tűz ütött ki, akkor az érintett 38 háztartás közül Noblék 2946 Ft-os kárt szenvedtek, amelyből csaknem 1400 Ft-ot tett ki a tűzben elégett készpénz összege. Amennyiben ezt összevetjük a település lakóit ért kár nagyságával (26.923 Ft), úgy rögvest láthatóvá válik, hogy a kereskedő egyike volt a falu legmódosabb lakóinak. Ezt a hipotézist erősíti meg az is, hogy a tűzben elpusztult ingóságok között több olyan tárgyat is találunk, amely a család jó anyagi helyzetét mutatja (pl. két pár ezüst kés és villa, aranypaszomány két aranygyűrűvel, valamint réz, cin, vas és porcelán konyhai edények).9 Az 1840-es évek két jelentős változást hozott a vármegyei zsidóság életében. Egyrészt az Eszterházy uradalom területén ebben az évtizedben kezdődött meg az áttérés a tőkés gazdálkodásra, másrészt pedig a zsidóság szabad költözködési jogának bevezetésével (1840) jelentős mértékben nőtt az uradalomhoz tartozó területekre beáramló és letelepedési engedélyt kapó zsidók (főként árendások) létszáma. Az 1848-as szabadságharc idején az ország különböző területein felbukkanó antiszemita jelenségek arra késztették Szemere Bertalan belügyminisztert, hogy a zsidók letelepedési jogát garantáló 1840. évi XXIX. törvénycikkben foglaltak betartatása érdekében intézkedéseket foganatosítson. A belügyminiszter 1848. május 13-án Komárom vármegye vezetőjéhez eljuttatott levelében a következő feladatok elvégzésére utasította a vármegye vezetését. A vármegyének öt napon belül bizottságot kellett alakítania a megye területén élő zsidók összeírására, majd két hónap alatt ezen munkát el is kellett végeznie, s az eredményeket a belügyminisztériumba megküldenie.10 A vármegye alispáni hivatala két hónappal később el is küldte a belügyminiszternek a zsidóság helyzetére vonatkozó jelentését. E szerint Komárom vármegye területén az 1840-es évektől kezdődően jelentős mértékben nőtt a zsidóság lélekszáma, amely részben bevándorlásuk növekedésével, részTbL XV./33. 2. doboz 7. dosszié Községi iratok. Conscriptio az Felső-Gallai Lakosoknak el égett vagyonanyaikról 1832. nov. 4. 10 TbL XV./33. 2. doboz. 22. tekercs: Conscriptio Judaeorum 1848 Szemere Bertalan belügyminiszter levele Komárom vármegye vezetőjének 1848. máj. 13.
