Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Tokai Gábor: A Kárpátokra vonatkozó ókori ismeretek
A Kárpátokra vonatkozó ókori ismeretek 61 Ha így tekintünk Plinius szöveghelyére, akkor azt a következőképpen rekonstruálhatjuk: „inter Danubium et Hercynium saltnm ... campos et plana Iazyges Sarmatae, monies verő et saltus Daci ... adversa Basternae tenent aliique” azaz a Duna és a Déli-Kárpátok közötti síkságot a iazyg szarmaták, a hegyeket a dákok, szemben (ti. a Vaskapuval) a bastarnák és mások foglalják el. A iazygok Kárpát-medencébe települése előtti helyzetet tükröző szakaszba a szerző a Duna-Tisza közébe behatoló nép térfoglalását tükröző, későbbi időkre vonatkozó betoldást helyez el: „Daci pulsi ab his [Iazyges Sarmatae] ad Pathissum amnem” (a iazygok a dákokat a Pathissus - Tisza - folyóig szorították, ld. Ptolemaiosz térképét is, ahol még ez köztük a határ). Az előző szakaszt a Kárpát-medencére értelmezve, az „adversa” kifejezést magyarázandó, Plinius a nyugati határra vonatkozó információkat vet közbe: „ usque ad pannonica hiberna Carnunti Germanorumque, ibi confinum ... a Maró, sive Duria est, a Suevis regnoque Vanniano dirimens eos [Iazyges Sarmatae et Daci]” azaz a pannoniai car nun túrni téli táborig és a germánokig ugyanott van a határvonal, a Marustól kezdve (pontosabban már a Duriától kezdve, mely őket a suevektöl és Vannius királyságától választja el), mely információk párhuzamait Tacitus Annales-eiben találhatjuk meg (egyedüli különbség Vannius királyságának keleti határa).53 11.63. „a ... barbárokat... a Danuviustól északra, a Marus és a Cusus folyók közé költöztetik, királyul pedig a quadok népéből való Vanniust adták nekik. ” XII.29. „ Vanniust, kit még Drusus Caesar állított a suebusok élére” Végül az első szakasz értelmezéséből fakadó, lezáró, átkötő betoldás: „inde Germani [tenent]” (az ezután következő vidéket germánok foglalják el). Természetesen nem a többféleképpen értelmezhető és fordítható Plinius-idézet a perdöntő a kérdésben, a Caesar és Sztrabón által felhasznált szöveghelyek egyértelműen arra utalnak, hogy a Herkünia 53 A két folyót különböző szerzők a Vággal és az Ipollyal azonosítják, mivel a Garam nevét Marcus Antoniustól ismerjük (Granuas), ld. Tomaschek: Cusus: PREdcA 4. Bd. 1901, col. 1904.; Tomaschek: Duria (amnis) (3.): PREdcA 5. Bd. 1905, col. 1852. Az azonosításnál esetleg még a Zsitva és a Nyitra is szóba jöhet. kifejezés itt a Déli-Kárpátokat jelöli. Ebben az ösz- szefüggésben tűnik valószínűnek, hogy a Dunától északra fekvő Arkünia Arisztotelésznél ugyancsak a Duna jól ismert alsó szakaszára, és az ettől északra lévő Déli-Kárpátokra utalhatott. A Pszeudo- Arisztotelész által közvetített információt sem hihetjük a Duna forrásáról szóló pontos információnak, sokkal inkább a jelek szerint már jobban ismert Herkiiniosz hegy elméleti megfontolásokat tükröző kiterjesztésének. Nem elképzelhetetlen végül, hogy a Caesar által idézett szöveghely forrása maga Eratoszthenész volt, és az eredeti szövegben az Orkünia név szerepelt. Mindezek után felmerül a kérdés, hogy valóban Hercynia/Herkiiniosz volt-e a neve a Duna forrásvidékén lévő hegyeknek? Lehetséges-e, hogy a Duna forrásvidékét soha nem nevezték Hercynia-nak, csak Arisztotelész tekintélye miatt (a Peri thaumaszión akuszmatón szerzőjéről csak a modern kutatások derítették ki, hogy álnéven írt) került be a földrajzi irodalomba? Ptolemaiosz például a Kárpátoktól nyugatra már egyáltalán nem ismeri a Herkünia (Orküniosz) nevet, a korábban így számon tartott hegységrendszernek mindenhol önálló elnevezései vannak. A másik lehetőség viszont az, hogy nem vonjuk kétségbe Caesar és Sztrabón Duna-forrásvidék- ről közölt adatainak hitelét, s akkor innentől a Déli-Kárpátokig húzódó, lényegében egységesnek érzékelt hatalmas hegyvonulatot kell feltételeznünk, melyet a helyi lakosok ugyanazon a néven ismertek. Mivel a hegység neve először Arisztotelésznél jelenik meg a Kr. e. 4. században, elképzelhető, hogy ez összefüggésbe hozható a kelták nagy közép-európai vándorlásával ugyanebben a században. A Kárpát-medencébe érkező népcsoportok a Duna vonalát követve jutottak el ide, miközben azt érzékelhették, hogy balról folyamatosan hegyek kísérik a folyót. A medence teljes birtokbavétele során nyilván az is világossá válhatott számukra, hogy a hegység megszakítás nélkül folytatódik a Vaskapuig, s nem elképzelhetetlen, hogy az eredetileg talán csak egy nyugati hegyvonulatra használt Herküniosz/ Herkünia nevet az egész térség hegyvidékére kiterjesztették (és ebben az esetben az is érthető volna, ha a Peri thaumaszión akuszmatón szerzője által közvetített információ első kézből való híradás lett volna).
