Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Tokai Gábor: A Kárpátokra vonatkozó ókori ismeretek
Tatabányai Múzem Évkönyve 2. 51 A Kárpátokra vonatkozó ókori ismeretek Tokai Gábor (Magyar Nemzeti Galéria - Budapest) Bevezetés Bármilyen furcsán is hangzik, az ókori irodalomban nem maradt nyoma annak, hogy egységes hegyvonulatként ismerték volna a Kárpátokat (az egyes részeit akár külön névvel illetve is). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy valóban nem tudtak volna róla, hiszen Dacia meghódítása (Kr. u. 106) és kiürítése (Kr. u. 271) közt ez meglehetősen hihetetlennek tűnik. Különösen a markomann háborúk idején (Kr. u. 166-180) nehéz ezt elképzelni, mikor is jószerével az egész Kárpát-medence római csapatmozgások területévé vált.1 A helyzet azonban az, hogy az ismert források nagy része vagy Dácia meghódítása előtti, vagy feladása utáni időkből származik.2 Használható földrajzi munka a jelzett időszakból lényegében egyedül Klaudiosz Ptolemaiosz Geógraphika című műve,3 ám ez is a markomann háborúk előtt (Kr. u. 2. század közepe táján) íródott. A hegyvonulat (bizonyos részeinek) Kárpátok elnevezése a Kr. u. 2. században tűnik fel először Pto- lemaiosznál (illetve a munkájához alapvető forrásként használt Türoszi Marinosznál4), és a legelfogadottabb értelmezés szerint a hegységtől keletre élő karpok neAlföldi 2004, 135. Sajnálatos tény, hogy a 2-3. századról egy tévedésekkel és tudatos ferdítésekkel teli műre vagyunk kénytelenek hagyatkozni, a História Augustára, ld.: Havas 2003, 11. Egyedül Héródianosz 8 könyvből álló műve maradt fenn teljesen. Legújabb szövegkritikai kiadása ld. Hérodianosz; Cassius Dio Róma története című munkáinak vonatkozó kötetei (68-80. könyvek) sajnos csak kivonatban maradtak fenn, Id. Cassius Dio. Ld. Ptolemaiosz. A római településekre és úthálózatra nézve ugyanakkor pótolhatatlan a későbbi időszakból származó Tabula Peutingeriana néven ismert útvonaltérkép, Id. Tabula Peutingeriana. Ld. Honigmann: Marinos (2.): PREdcA 14. Bd. 1930, col. 1767-1796. vével áll összefüggésben.5 Ha ez a vélemény helytálló, akkor azt feltételezhetjük, hogy a később az egész hegylánc megjelölésére alkalmazott név eredetileg csak egy kisebb szakasz elnevezése lehetett, melyben a környékén lakó nép neve jelzőként szerepelt („a karpok hegye”). Ilyen ad hoc jellegű elnevezésekre éppen a Kárpátok esetében még a Kárpátok név felbukkanása utáni korokból is találunk példát (Alpes Bastarnice a Tabula Peutingerianán, serrusok hegye, Caucalanda - ez utóbbi valószínűleg a Ptole- maiosznál szereplő kaukoénszioi < lat. *caucoenses nép nevéből - Ammianus Marcellinusnál), de efféle elnevezésnek látszik a szarmata iazygok településterületének északi részén lévő Szarmatikosz orosz Pto- lemaiosznál, mely legvalószínűbben az Északi-középhegységre (más vélemények szerint a Kárpátokra) vonatkoztatható (a részletekről bővebben ld. alább). Az ilyen helyi és időben is korlátozott érvényű nevek viszonya a „tudós” elnevezésekhez jóformán megállapíthatatlan. Gyaníthatóan elméleti megfontolásokat és nem valós viszonyokat tükröz a szomszédos hegyvonulatok (pl. Haimosz, Hercynia silva) nevének „rá- ragasztása” egy-egy földrajzi alakulatra. A Déli-kárpátok, mint Haimosz Történt kísérlet arra, hogy a Hérodotosz által említett Alpisz és Karpisz folyókat az Alpok, ill. a Kárpátok nevével hozzák összefüggésbe.6 E folyók azonosítását egy korábbi tanulmányban tárgyaltuk,7 azonban hogy a Kárpátok neve ilyen korai forrásokban felbukkanhatott-e, remélhetőleg e cikk elolvasása során is egyértelműen ki fog derülni az olvasó számára. A Kárpátok déli hegyláncaira vonatkozó első ismeretek valószínűleg még Hekataiosz korából szárLd. Herrmann: Karpates'. PREdcA 10. Bd. 1919, col. 1999-2000. és Patsch: Carpi'. PREdcA 3. Bd. 1899, col. 1608-10. Ld. Brandis Danuvius címszava: PREdcA 4. Bd. 1901, col.2103-2133. (2111.) 7 Ld. Tokai 2010.
