Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Eichardt János–Kutasi Csaba: Oroszlány a Vértes öblében
14 Eichardt János-Kutasi Csaba Ha valaki már látta Oroszlányt légi felvételekről, akkor feltűnhetett neki, hogy zöldterületekben gazdag város. Központjában a Haraszt-hegy áll, melynek területén a gondozott parkerdő és a volt Vidámpark, majd a megszűnt gyermek-kreszpálya részen egy kissé vadregényesebb erdőfolt található. A parkerdő túloldalán a szintén rendezett katolikus templom és a sírkert fekszik. A tömblakások között parkok, játszóterek és az utcákat kísérő fasorok teszik szellősebbé a várost. A falurészen és a Borbálatelepen található kertes házak gyümölcsfái és veteményesei is hozzájárulnak a város összképéhez. A parkok és utcák ültetett fái között találhatunk kis- és nagylevelű hársakat (Ti Ha cordata, T. platyphyllos), korai és hegyi juharokat (Acer pseudolatanus és A. platanoides), ezüst juharokat (Acer saccharinum), platánfákat (Platanus occidentalis), bokrétafákat (vadgesztenye: Aesculus hippocastanum), nyugati ostorfákat (Celtis occidentalis), és nemes-, valamint jegenyenyárfákat (Populus hibridek). A tóparton „szomorúfűzek” (Salix alba nemesített változatai) és nyárfák nyújtanak árnyékot a látogatóknak és horgászoknak. A Haraszt-hegyen, a város parkjaiban és a magánházaknál az említett fákon kívül különböző nyitvatermők is előfordulnak, például jegenyefenyő (Abies alba), nyugati tuja (Thuja occidentalis), fekete és erdei fenyő (Pinus nigra és P. sylvestris), különböző boróka fajok (Juniperus sabina, J. virginiana), vörösfenyő (Larix decidua), és lucfenyő (Picea abies). A város „ligetes erdei” és rendezett gyepjei többnyire az ember igényeinek megfelelően kialakított mesterséges élőhelyek. Előnye ennek a környezetnek, hogy a gondozásukat tekintve kis energia-befektetést igényelnek. Ez csak néhány fajnak kedvez, így a tájidegen és/vagy invazív fajok könnyen „betörhetnek” és elszaporodva kiszoríthatják az őshonos fajokat. Sajnos rendezett környezetünkben, minden óvintézkedésünk ellenére megjelennek ezek a fajok, melyek akár népegészségügyi problémát is okozhatnak. Ilyen például a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), mely észak-amerikai eredetű, s nálunk szinte minden elhagyott vagy gyomos élőhelyen megtalálható. Gyepjeink leggyakoribb fajai közé tartozik az angolperje (Lolium perenne), a lóhere és a fehérhere (Trifolium pratense és a T. repens), a csomós ebír (Dactylis glomerata), valamint a repkény (Glechoma hederacea). A sportpályákon, játszótereken taposástűrő fajok telepednek meg, úgymint a lándzsás és a réti útifű (Plantago lanceolata és a P. média). A városi tavak partján nád (Phragmites australis), sárga vagy másik nevén mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), ágas békabuzogány (Sparganium erectum) és bodnározó gyékény (Typha latifolia) töveivel találkozhatunk más vízi vagy partmenti növényekkel együtt. Minden város állatvilága valamennyire tükrözi a körülötte lévő területek élővilágát. Oroszlány szerencsésnek mondható, elhelyezkedése garantálja a természet közelségét, amit a városon belüli parkoknak, a sok zöldterületnek, patakjainak és a tavainak köszönhet. Ennek legjobb bizonyítéka a sokféle madár, melyeket többfelé láthatunk városszerte, a tóparttól egészen a parkokig. Leggyakoribb madárfajaink a feketerigó (Turdus merüld), az énekes rigó (Turdus philomelos), a tengelic (Carduelis carduelis) és a széncinege (Parus major, XII. tábla 66.), de találkozhatunk a parkolóban futkosó búbospacsirtával (Galerida cristata; XII. tábla 67.), vagy a házi rozsdafarkúval (Phoenicurus ochruros) is. A fecskék egyedszáma (füsti- és a molnárfecske - Hirundo rustica és Delichon urbica; XII. tábla 64-65.) a 2007-es és a 2009-es évek pusztulásait követően lecsökkent, így más fajok vették át a szerepüket. Ilyen a szürke légykapó (Muscicapa striata), mely akár két fészekaljat is kinevel egy szezon alatt a bőséges rovar-tápláléknak köszönhetően. A parkokban a balkáni gerle (Streptopelia decaoctó) és a házi veréb (Passer domesticus) hangját hallhatjuk a nap bármely időszakában. A Haraszt-hegyen (Öreg-hegy) a sárgarigó (Oriolus oriolus) különleges éneke hangzik fel időnként, míg a tóparton és a sportpályákon a dolmányos varjak (Corvus corone cornix) „károgását” hallhatjuk. A tó szigetein tőkésrécék (Anas platyrhynchos) fészkelnek, majd úsztatják fiókáikat. A tó felett néha feltűnik egy-egy szürke gém (Ardea cinerea) vagy a nagy- és kis kócsag (Egretta alba és E. garzetta) egy-egy példánya. Ritka alkalmak egyike, ha valaki láthatja a héját (Accipiter gentilis) városi környezetben, vadászat közben, hiszen e faj alkalmanként énekesmadarakra és akár naposcsibékre is lecsap. Öreg fákon és fa villanypóznákon kopogtatva keresi a kéreg alatt megbúvó rovarlárvákat a nagy fakopáncs (Dendrocopos major). Téli vendégek is felbukkannak csapatostul vagy magányosan a parkok kopasz ágain. A szőlőrigó (Turdus iliacus) és a fenyőrigó (Turdus pilaris) késő ősszel, míg a csonttollú (Bombycilla garrulus; XII. tábla 69.) februárban jelenik meg. Ritkábban kerül szemünk elé, s általában hangjáról könnyebben felismerhetjük a süvöltőt (Pyrrhula pyrrhula; XII. tábla 68.), melynek piros-fekete tollruhás hímjei és barna-fekete nőstényei kisebb csapatokban ér
