Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Kovács Éva: Múzeumpedagógia a Tatabányai Múzeum Szabadtéri Bányászati Múzeumában és Ipari Skanzenében (2006–2012)
108 Kovács Éva hogy sikerült újabb, kistérségen kívüli helyszíneket is bekapcsolni: pl. Kocs, Szomód. A Tatabányai Múzeumnak jól működő volunter hálózata van, alkalmi és állandó önkéntes segítőink száma több száz. Emellett, mivel a múzeum a bányász hagyományőrzésnek is színtere, a különböző bányász csoportok (pld. Fúvós Zenekar, Tatabányai Bányász Hagyományokért Alapítvány) állandó partnereink. A kortárs művészeti táborok vonzzák a honi és külföldi művészeket, segítségükkel mára a Tatabányai Múzeum művészeti központtá nőtte ki magát. Visszatérve tárgyunkra, a múzeumpedagógus személye, mint minden munkaterületen úgy itt is kulcskérdés - mindenesetre sokoldalú személyiségnek kell lennie. A kiállítások, a bennük lévő tárgyak és feliratok - sok esetben —, önmagukban kevésbé tudják közvetíteni azokat az információkat és üzeneteket, melyeket megalkotójuk, vagy a rendező muzeológus szeretett volna átadni. A gyűjtemény és a látogatók közti értékközvetítés a múzeumpedagógus feladata. A Tatabányai Múzeum esetében ezt a szerepet egy óvónői, tanítói, zene tánc és drámapedagógus látja el, így a művészetpedagógiák közül is kiemelkedő szerepet kap a drámapedagógia. A DRÁMAPEDAGÓGIÁRÓL Iskoláinkban a tudásnak nevezett tartalmat különböző tantárgyak köré szerkesztjük amiatt, hogy átadásukat megkönnyítsük. Máshogy közvetítjük a világot, ha a természettudós szemével vizsgáljuk, máshogy ha történészként, környezetvédőként, esetleg művészként szemléljük azt. A világról szóló ismereteket részekre tagolva kaptuk annak idején az iskolai oktatásban mi is, részekben is adjuk tovább. A gyerekek számára a világ felfedezetlen. Cselekvéseikben és az újonnan érkező információk feldolgozásában elsősorban képzeletükre és érzékszerveiken keresztül szerzett benyomásaikra támaszkodnak, sem mint intellektusukra. Az iskolában a tudást nagy részben leválasztjuk a személyes és intuitív tartalmakról. Ez a megközelítésmód természetes, s a teljesítmény miatt társadalmi szempontból is elvárt. A teljesítmény elérésének van más módja is. A jelenkori pedagógiában már megjelennek új módszerek, melyek segítségével az élmény megszerzése központi kérdéssé válik, és a cél, az élmény ismerős és értelmezhető ismeretekre való átalakítása. Ilyen módszer a drámapedagógia is, melyet a múzeumpedagógiai foglalkozások területén a Tatabányai Múzeumban előnyben részesítünk. Segítő lehetőségként látjuk az iskolai oktatás mellett, ami hasonlóan más művészeti tevékenységhez a gyerekek komplex fejlődését szolgálja, kiegészíti és megerősíti az iskolákban megszerzett ismereteket, kinyitja a kaput az önképzés felé. A dráma kihasználja a gyerekek iskolai tudását és saját erőforrásait is, épít a meglévő nyelvi szintjükre, tapasztalataikra, érdeklődésükre, s ezzel lehetővé teszi, hogy önmaguk találjanak kapcsolatot az ismerős és az ismeretlen között. Az így felfogott tanulás lényege a folyamat maga, célja pedig az, hogy a gyerekek megtanulják, miként tudnak önmaguk számára új jelentéstartalmat felfedezni.1 A dráma a képzeletbeli közegben létrejövő tapasztalat befolyásolására koncentrál. Ezt a tapasztalatot a gyerekek a szerepjátékok és szabályjátékok konvenciói által szerzik meg, ez az a közeg, ami alkalmas arra, hogy különböző ötleteket, gondolatokat, értékeket, szerepeket és nyelvi megformálási lehetőségeket cselekvésben (azaz olyan helyzetben, ahogy az a valóságban is megjelenne) kipróbáljanak. Gyakorlati jellegű, azonnali visszajelzést biztosító tevékenység, mely bevonja az érzelmeket és az intellektust is (azt keresi, hogy hogyan kapcsolhatók ösz- sze a személyes és intuitív tartalmak a tudományos megközelítéssel). A dráma a cselekvést, mint dimenziót emeli be a munkába azáltal, hogy a tanulást az idő-tér-személyek hármasságának megszerkesztett alkalmazásán keresztül valósítja meg. A dráma a jelentésteremtés társas, interaktív módja. Benne a jelentést a képzeletbeli helyzeten belül érvényes, a valóságos helyzetet szimuláló és azzal megegyező cselekvéseken és nyelvi megformáláson keresztül közvetítjük (azaz a képzeletbeli tapasztalatnak a résztvevők számára valósághünek kell lennie). A Tatabányai Múzeum Iskolamúzeumában FOLYÓ MÚZEUMPEDAGÓGIAI PROGRAMRÓL A Tatabányai Iskolamúzeum 1987-ben nyílt meg egy 1970-ben még általános iskolaként működő épületben. Bemutatta helyi közoktatásunk dokumentumait, s a legbelső teremben a klebelsbergi népiskolákat idéző osztálytermet. Idővel ez a kiállítási anyag átköltözött a Tatabánya Múzeum Szabadtéri Bányászati Múzeumába, ahol a MÁK Rt. magán elemi népiskola épületének fő szárnya alapján elkészített rekonstrukciója épült fel 2006-ban. Az egyik 1 Neelands 1994.
