Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Eichardt János–Kutasi Csaba: Oroszlány a Vértes öblében
Oroszlány a Vértes ölelésében 9 lawsonianá). Sajnos 2008-ban az utolsó senyvedő állapotban lévő mamutfenyő (Sequia sp.) is kipusztult.30 Bököd és Oroszlány között található a Vértesi hőerőmű hűtőtava, amelyet 1961-ben az Altal-ér fel- duzzasztásával hoztak létre. A jelentős méretű, 135 hektáros tó a hűtő funkció mellett horgásztóként is üzemel, partján stégek sorakoznak. A környékbeli horgászok körében kedvelt tó vize sosem fagy be teljesen. Szegélyében nádasok és gyékényesek felváltva sorakoznak, egyes stégek között tündér- és tavirózsák lebegnek a víz felszínén. A Bokodot Oroszlánnyal összekötő út másik oldalán található a 4 hektáros bokodi Öreg-tó, amely természetes partjával, nádasaival az állatvilág számára is jó búvóhelyet nyújt. Nem szabad megfeledkeznünk a város környékén és a Vértesben található gombafajokról sem, hiszen néhány gombafaj hasznossága és étkezésünkben betöltött szerepe vitathatatlan. így a tölgyekkel együtt élő ízletes vargányától (Boletus edulis; V. tábla 30.) kezdve a réteken, legelőszéleken megtalálható mezei és erdőszéli csiperkéig (Agaricus capestris és A. arvensis) több fajuk is jelen van tágabb környezetünkben. Erdeinkben van egy faj, mely halálos mérgezést is okozhat, ha valaki tévedésből leszedi és elfogyasztja. Ez a gyilkos galóca {Amanita phalloides; V. tábla 26.), melyet az erdőszéli és a mezei csiperkével, egyesek fiatal példányait a bimbós pöfeteggel is összetévesztik. Pedig, ha valaki egy kicsit figyelmesebben megnézi a galócát, láthatja, hogy bocsko- ra és gallérja is van, valamint a lemeze nem rózsaszínű vagy barna, hanem fehér.31 Más gombafajok is előfordulnak erdeinkben, így a szürke és lila pereszke (Tricholoma protentosum és Lepista nuda), a réteken és a legelőkön boszorkánykört alkotó mezei szegfűgomba (Marasmius oreades), a ritka óriás pöfeteg (Calvatia gigantea v. Langermannia giganteá) vagy az őszszel tömegesen megjelenő nagy- és piruló őzlábgomba (Macrolepiota procera és M. rhacodes; V. tábla 27.). Erdeinkben korhadt fatörzseken bukkanhatunk rá nyáron a nyári laskagombára (Pleurotus pulmonarius;), míg az őszi időszakban a késői laskagombára (P. ostreatus; V. tábla 28. ). Sorolhatnánk még azon gombákat, melyek tágabb környezetünkben fellelhetők, például a gyapjas 30 Orbán-Orbán 2004. 31 Tanuljuk meg felismerni e mérgező fajt, mivel városunkban már többször is okozott halálesetet a fogyasztása! tintagomba (Coprinus comatus; V. tábla 29.) vagy a „mesegomba”, a légyölő galóca (Amonita muscaria), az ehető piruló galóca (.Amanita rubescens), a többféle galambgomba (Russulaceae család). Nincs mód e lapokon az északnyugati Vértes változatos állatvilágának teljes körű bemutatására, ezért csak néhány, ám annál fontosabb vagy érdekesebb faj ismertetésére szorítkozhatunk. A hegység nem csak természetvédelmi és turisztikai, hanem vadászati és erdészeti szempontból is jelentős. Sok mindennek köszönhető ez a helyzet, hiszen a települések jobbára csak a hegylábnál terülnek el. Az intenzív bányászati és erdészeti tevékenység ellenére a hegység magasabban fekvő részein még szinte érintetlen területeket is találunk. Az Észak-Vértes turisztikai vonzereje a számos várromnak és egykori kolostornak is köszönhető (pl. Vitányvár, Várgesztes, Gerencsér-vár, Majk, Vértesszentkereszt). Hajnaltól estig egy adott erdőrészben a napszaktól függően más-más állatot láthatunk, hallhatunk. Pirkadatkor gímszarvasok (Cervus elaphus', VI. tábla 31-32.) és őzek (Capreolus capreolus) jelennek meg az erdei utakon és tisztásokon, időnként csörtető vaddisznó (Sus scrofa, VI. tábla 34.) csorda szeli át a cserjést. Mezei nyulak (Lepus europaens) ugrálnak ki a legelő szélére, muflonok (Ovis aries orientalis; VI. tábla 33.) járják az erdei ösvényeket. Az éjszakai vadászatról visszatérve rókák (Vulpes vulpes) és borzok (Meles me les) pihennek a kotorékukban. Ahogy a Nap emelkedik az erdő fölé, úgy kelnek a madarak, dalukkal betöltik az erdő minden szintjét. A citromsármány (Emberhiza citrinella), az erdei pinty (Fringilla coelebs), a vörösbegy {Erythacus rubecula), az ökörszem (Troglodytes troglodytes), a széncinege (Parus major) és a különösen nagyhangú feketerigó (Turdus merüld) ébreszti az erdő lakóit. Egerészölyv (Buteo buteo) emelkedik a felszálló meleg légáramlatokkal (termik) a magasba, hogy kiszemelt áldozatára minél magasabbról és a lehető legjobb szögből csapjon le. Néha, a hegy északi oldalának erdei és legelői felett köröznek párban a hollók (Corvus corax), melyek a déli oldalról repülnek át élelmet keresni. Az erdő mélyén szajkók {Garrulus glandarius) lármázzák fel az erdőt, ha arra jár valaki, figyelmeztetve a veszélyre, bármi legyen is az. A fekete harkály (Dryocopus martius) hullámos röptével szeli át a két fa közötti távolságot. Zöld küllő {Picus viridis) fürdik az erdei vöröshangyák {Formica rufa) milliós egyedszámmal rendelkező bolyában, hogy a jótékony „savfürdővel”
