Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Eichardt János–Kutasi Csaba: Oroszlány a Vértes öblében
Tatabányai Múzem Évkönyve 2. 5 Oroszlány a Vértes ölelésében Eichardt János-Kutasi Csaba (Oroszlány Város Gimnáziuma és Szakképző Iskolája, Oroszlány - Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc) Kutatástörténet Az Oroszlányi-medence és a közeli Vértes észak, északnyugati oldalának kutatástörténete jól szemlélteti, mennyire hiányos bizonyos élőlénycsoportok vagy élőhelyek kutatása. A Vértes vegetációját ugyan számos kutató vizsgálta már, de ezen adatok és gyűjtések többsége a déli oldalra vonatkozik. Csak néhányan végeztek megfigyeléseket és adatgyűjtéseket a hegység északi, északnyugati oldalán. A térség első botanikai jellegű adatait Kecskéd településhez kötötten Feichtinger említi még a 19. század végén.1 Őt követte Láng, aki a Vértesből először közölt a babér boroszlán ( Daphne laureolá) és az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) jelenlétéről adatokat, majd Keller J. Vértessomlói megfigyeléseiről tesz említést.1 2 A Vértes előterének és magának a hegységnek a kutatása Boros Adám tevékenységének köszönhető, aki 1920 és 1968 között számos publikációt adott ki e térség növényvilágáról.3 Később Újvárosi Bököd növényzetét mérte fel,4 míg Szőcs a Vértes bükköseit kutatta.5 Az erdő- gazdálkodással kapcsolatban tanulmány jelent meg Majer A. tollából,6 aki a berkenyéket és erdőgazdasági jelentőségüket vizsgálta. A botanikusok érdeklődése - bár megnőtt a Vértesalja iránt valójában a Bársonyosról (kistáj) 1956-ban kiadott Borhidi- publikáció az első, melyet a homoki gyepekről írt. A térségről az 1980-as évektől jelennek meg újabb és újabb közlemények és adatok,7 többek kö1 Feichtinger 1899. Láng 1914.; Keller J. 1941. Boros Ádám gyűjtései: Boros 1920, 1925, 193U40, 1948-49, 1953-54, 1957; publikációi: Boros 1933, 1937, 1938, 1949, 1954a, b. 4 Újvárosi 1970. 5 Szőcs 1971a és b, 1972. 6 Majer 1955. Ambrus 1988.; Barina 2000 és 2001.; Isépy 2004.; Keller 1995, 1998.; Kézdy 1994.; Pinke et al. 2003.; Riezing 2001, 2002, 2003, 2006 a, b, 2007, 2008.; Riezing-Óvári 2004. valamint Nagy-Baranyai 2006. zött Majkpusztán, a Majki-hegyen is folytak cönológiai felvételezések.8 Pókokkal foglalkozó (arachnológiai) tanulmányok főleg a hegység déli oldalával kapcsolatban készültek. Legjelentősebb összegzés Loksa Imre nevéhez fűződik, aki hazánk karszt-bokorerdei- nek kutatása során a Vértesben Csókakő és Csák- vár pókfaunáját is vizsgálta. Eredményeit 1966-ban 500 oldalas monográfiában tette közzé.9 A Vértes déli előteréből vannak még adatai Szinetár Csabának Vértesboglárról, és Horváth Rolandnak a Csík- varsai láprétről. Az Oroszlányi-medence pókfaunájáról Eichardt János írt szakdolgozatot.10 * E vizsgálat a pokoli cse- lőpók (Geolycosa vultuosá) populációváltozásait írja le a városból és környékéről. 2008-tól kezdődött kutatásai a Nagy-tiszta és a Som-hegy füves élőhelyeihez kötődnek. A korábbi rovartani szakirodalmakban jórészt csak egyes fajok lelőhely-adatainál találkoztunk vértesi adatokkal. Az utóbbi évtizedben nőtt meg örvendetesen a hegység rovarfaunáját tárgyaló szakmai cikkek száma. Leginkább ezekből nyerhetünk betekintést Oroszlány környékének rovarfaunájába. A fentieken kívül egyes múzeumok anyagai között is találunk városunkból és környékéről származó, ízeltlábúakról szóló anyagot. így például a gyöngyösi Mátra Múzeum futóbogár-gyűjteményében számos oroszlányi adat található, a bogarakat Podlussány Attila az 1970-es években gyűjtötte Mindszentpusztán." Szintén Mindszentpusztáról, valamint a pusztavámi Pátrácos-tetőről származtak azok a példányok, melyek alapján Retezár Imre 1974-ben új változófutrinka alfajt írt le a Vértesből,12 nevezetesen a vértesi változófutrinkát (Carabus scheidleri vertesensis). Ez az alfaj a Vértesen kívül a Bakony magasabban fekvő területin is elterjedt. 8 Kutasi 1990. Loksa 1966. 10 Eichardt 2000. " Hegyessy-Szél 2002. 12 Retezár 1974.
