Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Kisné Cseh Julianna: Adatok a Szelim-barlang újabb kutatásának eredményeihez
Adatok a Szelim-barlang újabb kutatásának eredményeihez 89 A fúrólyukakat a tervezettől eltérően nem cementálták fel, mivel a barlangász kutatásvezető, Juhász Márton azt „barlang-idegen” megoldásnak tartotta, valamint így további kutatásra is alkalmasak maradtak. A kutatófúrások eredményeinek összegzése ,A" első fúrások sikertelensége után a kutatási program végén lemélyített 2 fúrás már olyan eredményt hozott, mely a jelenlegi végpont mögött nem túl nagy’ távolságra, 12-13 m-re üreget valószínűsít. Az üreg egyértelműen kimutatható volt, mely a fúrás irányában 5,5 m (részben kitöltve), függőlegesen min. 2,2 m, E — D-i irányban pedig minimum 10 a«.”27 Annak ellenére, hogy a kutatások biztató eredménnyel zárultak, Dankó Zsolt a feltártság mértékét még nem találta elegendőnek. Mindenesetre a kutatás folytatásához s az ahhoz szükséges források pályázati vagy egyéb úton történő megteremtéséhez már kellő alapot nyújtanak. A további munkák első ütemeként a megütött üreg méreteinek meghatározását javasolja (pl. fúrás felbővítése, lyukkamera alkalmazása). Mivel mérete elsősorban függőlegesen bizonytalan, ennek meghatározása az elsődleges feladat, amire a külszínről mélyített függőleges fúrásokat tartja alkalmasabbnak. 2002-ben is mindkét területen tovább folyt a munka.28 A barlang csarnokában az északi (hasadék vagy „rókalyuk”) bejárat és a nyugati (nagy) bejárat közti területen már csak kisebb szintigazításra volt szükség. A csarnok északi fala melletti terület rendezése során a törmeléklejtő anyagából (kőtörmelékes lösz) kb. 12 m3-t vizsgáltak át, s ennek eredményeképpen 367 db gerinces csontmaradványt, 372 db kerámiatöredéket, 4 db tűzkőszilánkot és 1 db hasított kavicsot válogattak ki. Rendszeresen folyt a munka a hátsó omladék eltávolításának érdekében is: a rendszeres ellenőrzés és tisztítás mellett mintegy 10 m3 omladékot fejtettek le, vizsgáltak át majd szállították el a barlangból. (X-Xl. tábla) Az omladékfal 4 jól elkülöníthető üledéktípusából vett minták iszapolásának eredményeként két mintából kevés csontmaradvány került elő, régészeti anyag viszont egyikből sem. A kisméretű jellegtelen tűzkőszilánkok és a hasított kavics vizsgálatát T. Dobosi Viola végezte el. Véleménye szerint koruk bizonytalan, ez a fajta nyersanyag mind a barlang középső-, mind pedig a felső paleolit kultúrrétegében megtalálható, de használata a neolitikum vagy még fiatalabb korú őskori régészeti kultúrákban is 27 Dankó 2001, 5. 28 Jelentés 2003. kimutatható. A kerámiatöredékek legidősebb darabjai (28 db) a Zseliz kultúrához tartozik, ugyanennyi képviseli a középső bronzkori megtelepedést is (Dunántúli Mészbetétes Edények kultúrája), a legtöbb anyag viszont (295 db) a későbronzkorhoz sorolható. Ezek mellett 14 db a korai vaskor emlékanyagát gazdagítja (Hallstatt kultúra), s egy római kori töredék mellett 6 db Árpád- és középkori. A munkát ideiglenesen 2004- ben zárták le (akkor már csak állagmegóvást végeztek),29 aminek egyik indoka az engedélyek beszerzésének elhúzódása, másrészt viszont - az in situ kitöltés védelme mellett - annak pontos megtervezése volt. (XII. tábla) Mint a fenti áttekintésből is kitűnik, a Szelim-barlang bontásának folytatására az eddigi eredmények figyelembe vételével, a javaslatok összegzésével és egy hosszú távú, előre tervezett s a korábbiakban is jól működő, több tudományág munkatársainak összefogásán alapuló interdiszciplinális kutatómunka keretében kerülhet sor.30 Összegzés A kutatás eddigi eredményei a következőkben foglalhatók össze:- a barlang végpontját a felszínről megközelítve újabb felhasadást bontottak ki, ahol a szálkőperem nyugati és északi részét el is érték,- a végpontot záró omladék bontása során in situ betöltés került elő, ami újabb régészetitermészettudományos vizsgálatokra ad és adott lehetőséget a lelőhely hitelesítéséhez, revíziójához, vizsgálati eredményeinek pontosításához (XII. tábla),- a kitöltés átvizsgálása során nagy mennyiségű és változatos őslénytani és régészeti emlékanyag - elsősorban kerámiatöredék - került elő, ami alátámasztja és ki is egészíti a barlangnak, mint emberi lakóhelynek történetét. Legutóbb Bradák Balázs és Markó András végeztek újabb vizsgálatot a már elérhetővé vált in situ kitöltésben: az üledéksor elemzésére elsőként használtak Magyarországon mágneses szuszceptibilitás (MS) méréseket. A kapott MS görbék értelmezését több vizsgálattal is kiegészítették (pl. szedimentológia), s kutatásuk eredményképpen felvázolták a rétegsor egy 29 Jelentés 2005. 30 Ezúton is köszönet illeti a munkában részt vállaló barlangászokat, akik nélkül ez a munka nem valósulhatott volna, s a jövőben sem valósulhat meg.
