Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Riesing István: A Várgesztesi-medence élővilága
A Várgesztesi-medence élővilága 63 Szerencsétlen módon a nehezen regenerálódó gyeptársulás ennek fokozottan ki van téve. A Gesztesi-patak mentén korábban gyakorlat volt ősszel vagy tavasszal az avas nád gondatlan leégetése. Ez mára szerencsésen—de sajnos nem teljes mértékben - visszaszorult. A patakkal párhuzamosan sorakozó Káposztáskellek a kemikália kijuttatás helyi Mekkájaként tűnnek fel. Ami biztos: a vegyszerezés rendszeresen és szakértelem nélkül folyik. Kérdéses a kijuttatott vegyszerek minősége és mennyisége; kérdéses, hogy melyik hatóanyagból mennyi jut a patakba, annak mely szakaszát szennyezi és hogyan hat az élővilágra rövid, valamint hosszú távon. Talaj- és vízminták, élőlényekből vett minták analitikai vizsgálatára, ökotoxikológiai tesztek alkalmazására és indikátorszervezetek monitorozására lenne szükség a kérdések egzakt megválaszolásához. Az ilyen irányú vizsgálatok még váratnak magukra. A Gesztesi-tó „szép és rendezett” környezete igen sivár élőhelyi feltételeket kínál, holott paradicsomi viszonyok kialakítására is lehetőséget adna (VII. tábla 20. kép). A kedvező ökológiai viszonyokat élőhely-fejlesztéssel - többszintű parti és partmenti vegetáció kialakulását elősegítve illetve félszigetek, szigetek, változatos part- és mederviszonyok létrehozásával - érhetnénk el. Folytatva a gondolatmenetet, a táj turisztikai vonzerejére építve természetvédelmi-biológiai bemutatóhelyként is funkcionálhatna amellett, hogy nem veszítené el horgásztói szerepét, legfeljebb vadregényes környezettel várná a horgászokat.70 Hasonlóan több meggondolást követel a község körüli mezőgazdasági terület. Láthattuk, hogy fajgazdagságához jelentős mértékben járulnak az erdőszéli cserjesorok. A szántók között kialakított cserjehálózat kedvezően hatna a növény- és állatvilágra egyaránt. A cserjesor kialakítása különösebb gazdasági vonzat nélkül is kivitelezhető lenne, amennyiben partnerként működnek közre a gazdák. Van elegendő szabad terület útszélek, árokpartok, ekefordulók formájában, ahol lehetne cserjésíteni úgy, hogy a füves területek nagy része fennmaradjon. Egy ilyen élőhely-fejlesztéssel a várgesztesi szántókból összeálló már-már kultúrsivatag-szerű képet tudnánk feloldani és faj összetételében javítani. A szántókat kedvező esetben egy változatos- sággaljárókisparcellás rendszerben művelnék. Sajnos napjaink trendjének megfelelően a tulajdonosok vagy elhanyagolják, vagy „becsületből” évről- évre gabonával vetik be az 1 ha körüli földjüket. Biológiai szempontból a több éve parlagon hagyott 70 Gondoljunk csak arra, hányán keresik fel így is pusztán rekreációs céllal a tavat. Sokan. Könnyű belátni, hogy a társadalmi igények többrétűek, tehát balgaság egy nagyobb közönséget érintő, ugyanakkor sokoldalú lehetőséget csupán egyfelől kihasználni. területek pozitívabb hatásúak. A kalászosok „mellett szól” a jó gépesíthetőség és az elérhető technika folytán minimális ráfordítandó munka. Mindennek gyakorlati következménye képi egyhangúságban és a biológiai sokféleség alacsony értékeiben mérhető. Korunk társadalmi beállítottságát, irányait szem előtt tartva világos, hogy „csupán a pacsirtáért” nem fog teret hódítani a hagyományos gazdálkodás. Pedig itt nem csak a pacsirtáról van szó! Az önellátó (változatos!) gazdálkodás felé való részleges visszakanyarodás a jelenkor rengeteg rákfenéjétől óvhatná meg az embereket. Ebbe a körbe tartozik még a kiskertek, gyümölcsösök fűnyíróval nyírt, örökzöld exótákkal tűzdelt gyepekké való átalakítása. De sokkal jellemzőbb, hogy az újépítésű házak körül szóba sem kerül a gyümölcsöző kiskert létesítése. Adott esetben az általános irányultsággal ellenlábas, kompromisszumokra hajló javaslatok segíthetnek. Például, ha nem lehet megállítani a fenti folyamatot, akkor azt kell elérni, hogy parkjaikba a cserje és fafajok gazdag kínálatát telepítsék a tulajdonosok. Amennyiben többször szóba került a tudat- formálás jelentősége, érdemes egy pillantást vetni ennek lehetőségeire Várgesztesen. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a helyi természeti értékekért hosszú távon az ott élők tehetnek a legtöbbet, ha eljutnak arra a szintre, hogy azt belső indíttatásból cselekszik. Erre gondolhatunk úgy is, mint „természetvédelem alulról”, ami nem aztjelenti, hogy ellentétes szándékú a „felülről”, az illetékes minisztérium felől ható természetvédelmi törekvésekkel, csak természeténél fogva ellentétes irányú. így ideális esetben a két szándék találkozik egy síkon. 2006-ban a lakosság 1/5-ét érintő kérdőíves felméréssel kerestük a választ arra, hogy miként viszonyulnak természeti környezetükhöz a helybéliek. Az eredmények kiértékelése után összességében elmondható, hogy a kép egyáltalán nem elkeserítő, de javításra szórni néhány ponton. Nézzük, mit gondolnak a várgesztesiek:- A várgesztesiek többsége a vár környékét és a Nagykősziklát keresi fel leggyakrabban, havi több alkalommal látogatja az erdőt kirándulás céljából, elítéli az illegális erdei moto-crossozást, szívesen hallja szeptemberben a szarvasbőgést. Továbbá észrevette, hogy csökkent a helyi fecskepopuláció mérete. Tudja; hogy falunk része a Vértesi Natúrparknak, nem tudja, hogy a havasi cincér is előfordul a környező hegyekben, fontosnak tartja a természeti értékeink, a táj megőrzését és szeretne airól behatóbb ismereteket szerezni.-A felsorolásból nem látszik, de köszörülni való csorba pl. hogy a megkérdezettek 20%-a jó dolognak tartja az engedély nélküli erdei moto-crossozást, s eközben a válaszadók 98%-a szívesen hallja a szarvasbőgést. A két számadat összeférhetetlenségéből
