Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Riesing István: A Várgesztesi-medence élővilága
6o Riesing István Fehér virágokkal, majd édes termésekkel emelkedik a cserjék fölé a közönséges vadkörte (vackor). A vadgyümölcsökkel kapcsolatban érdemes megemlíteni a szakavatott tudást igénylő gyümölcsoltás gyakorlatát. Erdészek, más erdőjáró emberek alkalmasint beoltották az útszéli vadgyümölcsöket fokozva ezzel a termést.64 Az élőhely gerinctelen faunájáról hiányosak az ismereteink. Ide sorolhatjuk azonban a közeli erdőterületek nagyobb számban előforduló fajait. Ez alapján olyan rovarok kerülhetnek szóba, mint a csöndes nyári estéken sejtelmes fényekkel imbolygó nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca), vagy a közönséges kullancs (Ixodes ricinus). A kullancs komoly figyelmet érdemel az általa terjesztett humán betegségek miatt. Az erdészeti fénycsapda anyagában találunk egy nagyon értékes adatot, ami a sárga gyapjasszövőre (Eriogaster catax) vonatkozik. A faj Európa számos országában előfordul, de mindenütt szórványosan és a kipusztulástól fenyegetettem Tipikusan a taglalt erdőssztyepp-szegélycserjések faja. Magyarországon már 1990-ben aktuálisan veszélyeztetett, védett állatként tartották számon.65 Az utóbbi 25 évben Várgesztesről sem került elő és azelőtt is csak 1-1 példánnyal 1970-ben illetve 1980-ban. A Vértes erdőtömbjében, a települések közelében szigetszerűen találhatók mezőgazdasági élőhelyek. A szigetszerű előfordulást követik a hegység belső területein a mezei madarak is. Az erdőt határoló cserjések tipikus lomberdei, cserjésekhez kötődő és kevéssé speciális igényű madárfajokat egyaránt befogadnak, ami határhelyzetükkel és búvóhely- táplálékkínálatukkal magyarázható. A szántókon, gazosokban észlelhető, kifejezetten mezei élőhelyet preferáló fajok többsége legnagyobb valószínűséggel a Vértesaljáról ered. Azért merül fel az eredet fogalma, mert a fent említettek szerint ezen a területen az ember hatása előtt erdei életközösség volt jelen. A Vértesalja síkba hajló táj, ahol helyenként már Várgesztes alapjainak letétele (I734)66 előtt mezőgazdasági művelés folyt. Minden más irányban a Vértes erdősségeuralkodik, ami vajmi kevés lehetőséget adott a mezei madarak megtelepedésére. Egyébként legközelebb délkeletre, a Vértes túloldalán fekvő Csákvár mellett találunk az ókortól műveit földeket. 64 Szép cselekedet, hisz nemcsak maguknak, hanem más arra járónak is kedvére tettek ezzel. Hátulütője is van a vadgyümölcsök beoltásának, mégpedig az a bizonyos genetikai szennyezés kockázata, amit a vaddisznó és a vadmacska esetében tárgyaltunk. Érdemesebb a vadgyümölcsöket meghagyni természetességükben, s otthon foglalatoskodni az oltással. 65 Rakonczay 1990. 66 Stepancsics 1993. Mezei élőhelyek madara a búbos pacsirta (iGaleridet crisíata), a mezei veréb (Passer montanus,), a tengelic (Carduelis carduelis) valamint a zöldike (Carduelis chloris). A tipikusan cserjésekhez kötődő csoportot képviseli az Oroszlányi-legelőről ismerős tövisszúró gébics, a kenderike (Carduelis cannabina), a mezei poszáta (Sylvia communis). Erdei és mezei élőhelyeken is előfordul a citromsármány, az erdei pityer (Anthus triviális), a fácán, a fenyőpinty és a seregély, valamennyi általános előfordulású a Várgesztesi-medencében. A ragadozó madarak közül megemlíthető a karvaly (Accipiter nisus), mert kiváltképp havas, téli időben rendszeres, hogy a cserjések körül kisebb testű madarakra vadászik. Az erdei biotóphoz kötődő fajok, mint a csilpcsalp-fiizike, az erdei pinty, a feketerigó, az énekes rigó, a kék cinege (Parus caeruleus), a széncinege (P. major), az ökörszem, a vörösbegy (Erithacus rubecula), nagyobb számban vannak jelen. A tény azzal magyarázható, hogy viszonylagosan nagy területű és változatos erdő terül el a cserjések együk oldalán, mely eredendően nagyobb fajkészlettel száll versenybe, mint a cserjések másik oldalán található mezei élőhely. Tavasztól őszig az alkonyat perceiben, rovarokra vadászó denevérek csapongását láthatjuk a földek felett. Az olykor-olykor tetemes egyedszámból általában a közönséges egéríúlű-denevér (Myotis myotis) és a közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) egyedei kerülnek ki. Mezei pocokra (Microtus arvalis) és sárganyakú erdei egérre (Apodemusflavicollis) vadászik az egerészölyvön kívül a vörös róka (Vulpes vulpes) is. Zavartalan részeken nappal is tetten érhető a tarlókon fülelő róka. Az elmúlt években folytatott veszettség elleni immunizálásuknak köszönhetően számuk gyarapodott.67 3. 6. Várgesztes község épített környezete Várgesztes község a medencéjének legalacsonyabb régiójában fekszik. Az erdővel kb. 75 %-ban határos, a fennmaradó részen pedig a medencén belüli mezőgazdasági területekkel. A falu szerkezete a fentiekben leírtak szerint nagymértékű változáson ment át. Ma már csak nyomait találhatjuk a hajdani diverz szalagtelkeknek. A település-terjeszkedéssel párhuzamosan a település-sűrűsödés is fellép (VI. tábla 18. kép), adott területen egyre több lakóháznak 67 Az immunizálás előtti időkben megesett, hogy veszett róka kószált Várgesztes utcáin.
