Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Riesing István: A Várgesztesi-medence élővilága
44 Riesing István 2. 1. Alapkó'zetek A medencetalp (kb. 280 m tszfm) homok, lösz ill. agyag üledékekkel fedett. A hegyek (kb. 400 m tszfm) kőzetét illetően, Taeger Henrik átnézeti térképe alapján a Vár-hegy — Lófő vonal jelenti a „ fődolomit' és az attól Ny-ra elhelyezkedő dachsteini mészkő határát, ami a Kősziklák (Zsigmond-kő) alkotója is.23 A medence Oroszlány és Vértessomló felé eső hegyein (Kő-hegy, Som-hegy, Gadóc-oldal) fiatal, kevésbé tömör nummuliteszes (Szent László pénze) mészkő kibúvásokat találunk. A dolomit és a mészkő is jó vízáteresztő tulajdonságokkal rendelkezik, ebből következik a sekély talajjal fedett tömbjeik száraz felszíne.24 2. 2. Éghajlat Éghajlati besorolása alapján a Vértes a mérsékelten hűvös - mérsékelten nedves típusba tartozik. Jelentős az észak-dél irányú eltérés, ami az Észak-Vérteshez tartozó medencénk (47° 27’- 47° 29’ északi szélességek közé esik) esetében relatív csapadékosságban és hűvösségben érvényesül. Ez alapján például 9 °C-os évi átlaghőmérséklettel kell számolnunk a hegység körüli dombság 9,5 - 10 °C-os értékei mellett. A környékre vonatkozó térbeli csapadékeloszlási viszonyokatjól szemléltetik a Környe-Várgesztes — Kőhányás vonalon megjelenő évi csapadékösszegek: 613 - 706 — 774 mm. Igazolják a hegység előterénél csapadékosabb mivoltát. Az időbeni eloszlás érdekessége, hogy jelentősek az 50 mm-t meghaladó napi csapadékesemények, és általában a Vértest a 80 mm felüli csapadékos napok (egyébként igen ritka) gócaként is megemlítik.25 Bekövetkezésük 70%-os Valószínűséggel június-július hónap. Jelentőségük káros hatásaikban keresendő. Egy ekkora „lezúdulás” nagy dinamikai erőt képvisel és a fedetlen talajokat (pl. utakról) lemossa a völgyekbe, csökkentve ezzel a magasabb térszínek termőrétegét s betakarva a völgyi vegetációt, a falu utcáit. Egy másik szempont szerint, „amit elveszünk, az valahonnét hiányzik”, tehát aszályos napok prognózisaként is felfogható, mert csökkenti a csapadék időbeni eloszlásának egyenletességét. 23 Taeger 1909. 24 Hartai 2003. 25 Babos 1973,446-456. A hótakaró átlagos vastagsága ezen a vidéken csekély (7-9 cm), kialakulása várhatóan december első felében, felbomlása pedig március első felében jellemző. A sokszor szeles, viharos időjárás miatt gyakoriak a hófúvások emelte hótorlaszok, amik Várgesztest telente 1-2 napra is elvághatják a „világtól”. Az évszakos periodicitáshoz alkalmazkodott élőlények szempontjából meghatározó meteorológiai információ, hogy tavasszal a hőmérséklet napi középértéke itt csak április 20-25-e között emelkedik 10 °C fok fölé, holott a hegységet övező dombságon ez már április 15-20. között várható.26 Ebben jelentős szerepet vállalnak szélcsendes időben a környező oldalakból alább „folyó” és megállapodó, viszonylag sűrű és nehéz légtömegek. A jelenség alapvető oka a medencefelszín és fennsík közötti magasságkülönbség (kb.100 m) és az, hogy a szabad légkörben a hőmérséklet átlagosan -0,65 °C-ot változik a magasság 100 m-es növekedésével (sztatikus vertikális hőmérsékleti grádiens).27 Ez a hatás szembetűnő különbségeket eredményez a külső területekhez képest, ami lombfakadáskor, virágzási időben vizsgálható a legjobban. A meredek falú, mély völgyekben hasonlóan alakul ki az éjszakai „hideg levegő-tó”. Egy olyan mikroklimatikus légmozgással állunk szemben, amely a szurdokvölgyek (hidegkori) reliktummegőrző potenciálját nagyban támogatja. A középtájat 3-3,5 m/s éves átlagú, nagy szélsebesség jellemzi.28 Uralkodó szélirány a hazánkra főként jellemző északnyugati, területünk ebben az irányba nyitott leginkább. A szél szállító hatására gondolva könnyen belátható, hogy a Bársonyos felől érkező, száraz ülepedéssel telepedő poron, s a kisalföldi homokpuszta flórának a behatolását biztosító szaporító-képleteken túl az oroszlányi és a tatabányai erőmüvek füstgáz, korom és pernyekibocsátásának is inkább ki van téve, bár az utóbbi években tett technológiai újítások, a leállások illetve a fatüzelésre való átállás kedvezőbb háttérkoncentrációkat biztosítanak. A légszennyezésre különösen érzékeny, azt látványos visszaszorulással nyugtázó élőlények tanulmányozásakor válnak sarkalatossá a levegő múltbéli, jelenlegi és várható kémiai jellemzői. Ilyen fajokat jellemzően a gombák {Fungi) és zuzmók (Lichenophyta) között találunk, amik ez által indikátor-szervezetként is használhatók. 26 Pécsi 1988. 27 Víg 1995. 28 Pécsi 1989.
