Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
A. Pál Gabriella: A felsőgallai németség sorsa a II. világháború után
Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. 187 A felsőgallai németség sorsa a II. világháború után A. Pál Gabriella (Tatabányai Múzeum) 2006-ban, a hazai németség kitelepítésének 60. évfordulójára emlékezve a Tatabányai Múzeumban kiállítást és tudományos ülésszakot szerveztünk. Példa értékű volt az összefogás, amellyel a megye német települései és kisebbségi önkormányzatai az ügy mellé állva lehetővé tették a vándorkiállítás létrehozását, amely az évforduló kapcsán a megye legtöbb, német lakta településére eljutott.1 Már a program előkészítése során találkozhattunk vele, s a történeti előzményekre utalt az a jelenség, amelyet különösen az idős korosztály részéről tapasztaltunk: ők meglehetősen tartózkodóan reagáltak megkereséseinkre. Amennyiben figyelembe vesszük, hogy éppen ekkortájt kellett nyilatkozni országosan a nemzetiségi hovatartozásról is, és ez a két, időben közel eső, a német származást firtató tudakozódás érthetően rossz emlékeket ébresztett bennük. Nem véletlenül, hiszen a II. világháború végén a magyarországi németséget súlytó kollektív büntetés alapja az 1941-es népszámlálás volt. Az 1941-es népszámlálás már háborús körülmények között zajlott, olyan helyzetben, amikor a magyar nemzetegyesítő törekvéseket siker koronázta. A területében ismét megnagyobbodott ország etnikai összetétele megváltozott, mindez befolyásolta a népszámlálási tematika kialakítását is. A kor statisztikusai két elvet hangsúlyoztak a kérdőív nemzetiségre és anyanyelvre vonatkozó kérdései kapcsán. Dr. Elekes Dezső, a Központi Statisztikai Hivatal akkori elnöke erről a következőképpen ír: „A legtökéletesebb statisztikai kérdőív is csak üres mulaszt, ha a bevallás szabadságát megsértik, ha az adatgyűjtés és feldolgozás technikai lebonyolítása nem megfelelő. Minél inkább eltávolodunk az objektív módszertől, az anyanyelv kérdezésétől a szubjektív módszer, a nemzetiség közvetlen tudakolása felé, annál nagyobb a pontos eredmény befolyásolásának lehetősége. Az anyanyelv mellett párhuzamosan a nemzetiség 1 A konferencia előadásai a Tatabányai Múzeum Tudományos Füzetek 9. számában Isten veled hazánk - Ade unser Vaterland címmel jelentek meg 2010-ben. kérdezése is csak ilyen, befolyásmentes eljárás feltételezésével szolgálhat hasznos korrektívumként. A sovén nacionalizmus e korszakában minden eszközt meg kell ragadni a nemzetiségi statisztika tisztaságának, tárgyilagosságának, pontosságának, használhatóságának biztosítására. ” A tanulmány végén pedig a következőt fogalmazta meg: „ Ha a kisebbséghez tartozó adatszolgáltatót utólag bárminő hátrány érheti nyelvének, nemzetiségének szabad bevallásáért, az egyébként legmintaszerűbb módszer és ellenőrzés is csődöt mond. Csak a kisebbségvédelem száz százalékos megvalósítása esetén számíthatunk a valóságnak megfelelő bevallásokra. " Az 1945 és 1949 között történtek bizonyítják, hogy mennyire igaza volt! Magyarország nemzetiségi politikája, bár többször voltak előre mutató kezdeményezések, különösen Trianon után egyre erősödő korlátozásokat vezetett be a nemzetiségi jogok és iskoláztatás terén. A hazai németség maga is megosztott volt, és a kompromisszumos bleyeri irány után, az 1930-as évektől, németországi támogatással felerősödött a Basch Ferenc nevével fémjelzett radikálisabb irányzat. 1938-ban megalakult a „Volksbund”, melyről a mai napig nincs megfelelő képünk. Fontos hangsúlyoznunk azonban azt, hogyakortörténéseinek hatására már a háború alatt jelentős volt a kilépők száma. A hazához hű németeknek a Volksbunddal szemben megalakított „Hűségmozgalmát” (30-40 000 főt számlált) 1944-ben pedig betiltották. Az 1941-es népszámláláson a 477 ezer németből 300 ezren német nemzetiségűnek is vallották magukat, őket már a hitleri német politika is „kitelepítésre” ítélte volna, az újonnan kialakítandó kelet-európai német élettérbe. Arról, a későbbi kitelepítéseket befolyásoló tényezőről sem feledkezhetünk meg, hogy a szlovák és a horvát állam után, 1942-ben Magyarország is hozzájárultahhoz,hogyazittélőnémetnemzetiségüek
