Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kövesdi Mónika: Művészi kerámiagyártás

Érdekes adalék a tatai porcelánfestés történetéhez az a tányér, amelyet Stech Alajos tatai piarista házfőnök, csendélet-, táj- és portréfestő festett. Múzeumunk szerény kivitelű darabja mellett tudomásunk van olyan általa festett porcelántá­nyérokról, amely portrékat ábrázol; gyárbeli tevékenysége valószínűleg nem műkedvelői kísérlet volt, hanem tudatos művészi tevékenység, szoros együttmű­ködésben a gyárral. A műgyűjtők korán felfigyeltek a habán kerámiára és a XVIII. századi (külö­nösen a holicsi) fajanszra. A tatai kerámiagyártás emlékeinek megőrzésében azon­ban fontos szerep hárult a helytörténeti kutatásra, az egykori tatai Piarista Múze­um létrehozóinak és támogatóinak tevékenységére. Már a Piarista Múzeum 193 8­as katalógusa (RÉVHELYI, 1938.) olyan igényes kiállításról számol be, ame­lyen kölcsönként az Iparművészeti Múzeum Bubics Zsigmond kassai püspök hagyatékából származó tatai fajanszai is szerepeltek. Több kisebb-nagyobb ma­gángyűjtemény mellett igen jelentős volt báró Ullmann György gyűjteménye (az esztergomi Balassa Bálint Múzeumba került) és a tatai Eszterházy-gyűjtemény (a háborúban megsemmisült). (RADISICS 1891, 190-192.) Jelenleg a tatai mű­vészi kerámiagyártás emlékeit állandó kiállításunk mutatja be. Köszönettel tar­tozunk a budapesti Iparművészeti Múzeumnak, amely tartós kölcsönzésével le­hetővé teszi az anyag teljes, páratlan gazdagságú bemutatását. JEGYZET 1 Magda Pál megállapítását közli Katona Imre (Katona 1984, 41-55.) 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom