Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kisné Cseh Julianna: A honfoglalás és az Árpád-kor kerámiája

plébániatemplomának maradványai és a körülötte elhelyezkedő XI-XIII. századi temető, illetve a hasonló korú település részlete 1967-1988. között került feltárásra (HORVÁTH 1988, 330). Szintén ugyanebből az irányból csatlakozott a királyi városhoz Kovácsi, a IX-X. században már virágzó település. Elnevezését az itt dolgozó kovácsokról és egyébb mesteremberekről kapta. Tata legkorábbi települési egysége a mai Fürdő utca környékén alapított bencés apátság lehetett (az első adat a pannonhalmi apátság 1093-ból származó birtokösszeírásában szerepel), s a legkorábbi település központja is itt, az apátsághoz közel, a mai Kossuth téren és közelében alakulhatott ki. A korszak leletei a Kossuth tér 12. sz. ház építésekor kerültek elő, néhány archaikusabb formát idéző cserépedény mellett elsősorban a XII-XIII. századból. A két terület fazekastermékei között a különbség eltérő műhelygyakorlatra mutat, ami elsősorban az agyag előkészítésében és a munka technológiájában, a termékek égetésében nyilvánul meg. Az esztergomi fazekasok soványítóanyaga szinte kizárólag a csillámos homok apróra zúzott kaviccsal keverve, amihez csak elvétve adtak samottot is. Az edények színe a világosbarnától a barnásvörös vagy barnás színűig terjed, de a kerámiák zöme rózsaszínes árnyalatú. Felületük a bőrrel vagy fa-, esetleg csonteszközzel történő lesimítás, egyengetés ellenére is kissé durva. Az edényeken igen gyakori a fenékbélyeg. A kerámialeletek zömét itt is a fazekak alkotják igen változatos peremkiképzéssel: a kihajló, legömbölyített végű peremektől a ferdén vagy függőlegesen kialakított, belül vagy mindkét oldalon hornyolt peremekig. A ferdén vagy függőlegesen kialakított peremek éles törésvonala a korong tökéletesebb használatára utal: ezek már az ún. szögfej alakú vagy galléros peremek, illetve azok előképei. Mintakincsük egyszerű: csigavonalban bekarcolt vonaldísz, karcolt vonalköteg, rövid íves és vízszintes, szintén csigavonalban bevésett mintasor, a váll és a has hornyolt díszítése. A "szabálytalanul" bekarcolt vonaldísz a korong egyenetlen forgatása miatt alakulhatott ki. Tata és környékének fazekasai a csillámos homokot gyakran elegyítették durvábbra zúzott kaviccsal, s nagyobb mennyiségben használták a samottot is. Az edények formázása és égetése elmarad az esztergomi műhelyek termékeitől: jóval több az aszimetrikus vagy az égetésnél deformálódott forma. Az edények peremkiképzésében és díszítésében a korszak "divatját" követik. Az Árpád-kori fazekasok termékeinek zömét továbbra is a sütő-, főző és tárolóedények alkotják. A korszak leggyakoribb leletanyaga afazékés csupor, a legjellegzetesebb a korábban már említett cserépüst. Mindkét terület gazdag bográcsleletekkel rendelkezik. A tatai körzet anyaga elsősorban terepbejárások alHELYTÖRTÉNET 17