Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)
A néprajzi gyűjtemény
meny anyagától. Ez a válogatás egyes esetekben véletlenszerűnek tűnik utólag, sajnálatos módon semmilyen nyom nem maradt a válogatás szakmai szempontjainak kidolgozásáról, lebonyolításáról. A gyűjteményeket kezelő muzeológusok nem fektettek egyforma súlyt a leltárkönyvek illetve a nyilvántartás más formáinak kidolgozottságára. Egyes időszakokban a leltárkönyvi bejegyzések minimális információt hordoznak csupán. A hiányos nyilvántartás egyes esetekben sokirányú és kiterjedt utólagos kutatással pótolható, teljes hiánypótlást csak egy múlhatatlanul szükséges kiterjedt revízió képes elérni, amihez viszont elsősorban a raktári feltételeket kell előzetesen megteremteni. A múzeumi nyilvántartás leltárkönyvet kiegészítő elemei közé tartoznak a leírókarton és a különböző utaló kartonok, amelyek elősegítik a gyűjteményi anyagban történő kutatást. A tatai gyűjtemény földrajzi és tárgymutató kartonrendszerrel is rendelkezik. A teljes tárgy állomány jelentős részének (1219 db) nem készült el a kartonja. A tárgyak utólagos kartonjainak elkészítése napjainkban is zajlik. Ezzel párhuzamosan az 1993 után a gyűjteménybe került tárgyakról a leltározással egy időben azonnal elkészültek a kartonok is. Azonban a leltározás hiányosságai miatt a nyilvántartás hitelessé tételéhez is elengedhetetlen a már több alkalommal szükségesnek ítélt, de a gyűjtemény jelen raktározási feltételei között megvalósíthatatlan revízió. A teljes néprajzi gyűjteményre kiterjedő revízió - a leltárkönyvi bejegyzések szerint - 1976 és 1977-ben zajlott. A 90-es évek kényszerű raktár költöztetései és az állandó kiállítás előkészítésének feladatai egyes gyűjteményi egységekre kiterjedő revízióval párhuzamosan zajlottak. így készült el a kerámia gyűjteményre vonatkozó illetve az oroszlányi tájházban lévő szlovák néprajzi anyag revíziója. A néprajzi gyűjtemény tárgyi anyagához szervesen kapcsolódik a néprajzi adattári anyag. A Kuny Domokos Múzeum önálló néprajzi adattárát 1976-ban nyitott leltárkönyv adatai alapján tartják nyilván. A legkorábbi adattári anyag 1952-es keltezésű. A kezdeti években elsősorban néprajzi pályázatokra készült pályamunkák kéziratai, muzeológusok által végzett gyűjtések dokumentációja illetve települé29 sek földrajzi neveinek adattárai kerültek az adattárba. 1997-ben, az addig a Német Nemzetiségi Múzeumban a német nemzetiségre vonatkozó adattári anyaggal közösen tárolt anyagot szétválogatás után a Kuny Domokos Múzeum épületé30 be szállították. 1998-tól indult újra a néprajzi adattár, először a visszamenőleg leltározott anyagok tételeivel. Azóta folyamatos az adattári anyag gyarapodása, ám A munkajelentés szerint 1973-ban is megtörtént „anépi'ajzi kerámia anyag revíziója, végleges rendezése a raktárban." Különösen szerencsés a nagytagyosi kovácsműhely dokumentációjának adattári elhelyezése, ezáltal a szerszámkészlet nehezen azonosítható darabjai egy revízió során kiválogathatóak. (Körmendi Géza 1963.) 30 Pedig már évtizedekkel korábban (1976) szerepelt a munkajelentésben, hogy „az adattár szétválasztása megtörtént". 86