Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

A néprajzi gyűjtemény

A néprajzi gyűjtemény A gyűjtemény fejlődése, jelentősebb gyarapítások, kutatói preferenciák A múzeum első katalógusában is szerepelt már magyar néprajzi anyag. Azonban a hazai vidéki gyűjteményekhez hasonlóan Tatán sem kezelték kezdetben külön egységként a régészeti, történeti, néprajzi tárgyakat. Gyakorlatilag az 1938ban közölt anyag 195l-es átleltározásával kerültek a legkorábbi leltári számmal ellátott néprajzi tárgyak a külön vezetett leltárkönybe - kimásolva a korábbi közös leltárkönyvből. Ezáltal a néprajzi gyűjtemény első tárgyai szorosan köthetők a tatai városi múzeum önállósodásában, erősödésében múlhatatlan érdemeket szerzett Magyary Zoltánhoz és Dornyai Bélához is. A háború előtti - illetve az államosítás után bekerült - tárgyak önálló néprajzi gyűjteménnyé történő formálása hosszú folyamatként valósult meg. Az első önálló leltárkönyvet csak 1976-ban nyitották meg a múzeumban. Az első szisztematikus tárggyarapodás Soproni Olivér nevéhez fűződik, aki Kocsról származó tatai eredetűnek meghatározott 18-19. századi edénytöredékeket gyűjtött. Egyébként azzal, hogy nem csupán ép és díszített edényeket tartott érdemesnek a múzeumi megőrzésre, évtizedekkel megelőzte az elfogadott szakmai felfogást. A tatai múzeum néprajzi anyagának legjellemzőbb anyaga a tatai fazekassághoz kötődik. Ilyen irányú gyűjtések a gyűjtemény kezdeteitől gyakorlatilag minden korszakban zajlottak. Kiemelkedően értékes anyagot köszönhet a gyűjtemény Körmendi Gézának aki 1959 és 1964 között néprajzos munkatársként dolgozott a múzeumban. Különösen értékes a tatai fazekasság késztermékei mellett a készítésükre utaló emlékanyag összegyűjtése. így kerültek a múzeumba Lénárdt Ferenc 1958-as ajándékozása révén edényöntő formák is. A későbbi időszakokban is gazdagodott a fazekas eszközkészlet a gyűjteményben. Kresz Mária és Körmendi Géza közös gyűjtései során egyébként a Néprajzi Múzeum is értékes tatai vonatkozású tárgyi anyaggal gyarapodott az 1960-as évek során. A néprajzi anyag másik erőssége a helyi kézművesek, iparosok emlékanyagának kutatása. A különböző mesterségek műhelyeinek, eszközeinek gyűjtése szintén rendszeresen visszatérő eleme a gyűjtemény alakításának. Az első műhely 1 Vö. RÉVHELYI 1938. A múzeum állandó kiállításán is látható ltsz. 51.45.1. varródoboz illetve ltsz. 51.51.1 tintatartó Magyary 1936-os ajándéka, míg a céhtörténeti kiállításon szintén látható mézeskalács bábsütő mintákat (ltsz. 51.249.1.-255.1.) még 1914-ben ajándékozta Dornyai a múzeumnak. 3 ltsz. 59.7.1.-59.7.33. A Néprajzi Múzeum tatai fazekasságra vonatkozó gyűjteményéből a Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításán is látható válogatott anyag. 79