Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

Tisztet Hölgyeim és Uraim! (Fatuska János)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégeink, Kedves Kollégák! 1989. szeptember l-jén részesültem abban a megtiszteltetésben, hogy megbíztak a tatai Kuny Domokos Múzeum igazgatói feladatainak ellátásával, melyet 1994. december 31-ig láttam el. Erre az időszakra visszaemlékezve úgy vélem, hogy kellemes hangulatban eredményes munkát végeztünk, mely mennyiségi és minőségi mutatóinak értékelése természetesen nem az én feladatom. Az ez idáig megszokott rendszer, miszerint a tatai múzeum igazgatója a megyei múzeumigazgató is, ekkor változott, valamint adminisztratív és pénzügyi szempontból a Kuny Domokos Múzeum osztályából kivált a Német Nemzetiségi Múzeum is. Ez a tényleges munkavégzésben nem igen mutatkozott meg, mivel a két múzeum munkatársai kölcsönösen segítették egymás tevékenységét. Már 1989-ben fölismerhető volt, hogy vannak sürgősen megoldandó problémák illetőleg olyan feladatok melyek a múzeum működését a közönség számára is nyilvánvalóvá és elismerté teszik. Alapvető gondunk a raktárhelyzettel jelentkezett: ugyanis a Kuny Domokos Múzeum gyűjteménye 4 városban 18 különböző raktárban volt elhelyezve. Ez semmiképpen nem az előző vezetés kritikáját akarja jelenteni, hanem a kényszerűen kialakult helyzetet. Mindezen raktárak közül - egy kivételével - egyik sem felelt meg a megkívánt, állagmegóvási követelményeknek, szétszórtságuk pedig szinte lehetetlenné tette a kívánatos gyűjteménykezelést. Az egyes raktárakban többnyire a legkülönbözőbb gyűjtemény-együttesek részei voltak elhelyezve. A helytörténeti anyag például 10, a képzőművészeti anyag 7, a néprajzi anyag 8 raktárban volt fellelhető. A fenti évek során sikerült elérnünk, hogy a KDM teljes gyűjteményanyaga Tatán van elhelyezve, valamint megvalósítottuk az „egynemű raktárakat" is. A komáromi Igmándi erődben nyert hely révén sikerült kiürítenünk a vár törökkori bejáróját, ahol azóta is működő kiállítóhelyiséget tudtunk kialakítani. A várkápolnából a Miklós-malomba helyeztük át a Répássy-féle kynológiai gyűjteményt, s a kápolnában egyházművészeti kiállítást nyitottunk meg. Időszaki kiállításainkon igyekeztünk az addig a közönség számára ismeretlen anyagot bemutatni, illetőleg új kezdeményezéseket is tettünk. 30