Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)
A tatai múzeum története
A tatai múzeum története (1912-2002) Bevezetés A tatai múzeum a városban a 18. század óta jelen lévő piarista rend saját, házi gyűjteményéből bontakozott ki. A piaristák széleskörű, gyakorlatias oktatási rendszere folyamatosan alakította ki a diákság számára azt a történeti-helytörténeti, szemléltető célú gyűjteményt, amely a diákok, volt diákok és tudós tanárok, valamint a lakosság ajándékozásai révén fokozatosan alkalmassá vált egy városi múzeum kialakítására. A múzeum alapítása Dornyay Béla nevéhez fűződik, aki maga is tatai diák, majd piarista szerzetes és tudós tanár lévén, elkötelezettséget érzett a gyűjtemény iránt. A piaristák gyűjteménye az ő koncepciója, gyarapításai és nyilvántartása folytán kezdett 1912-től igazi városi múzeummá válni. A múzeum fenntartója természetesen továbbra is a piarista rendház, amely nemcsak otthona, hanem - Pintér Elek igazgató-házfőnöknek köszönhetően - gazdája is a múzeumnak. A trianoni döntés következményeként a Komárom Vármegyei és Városi Múzeumi Egylet (amely gazdag gyűjteményével az akkori megyei múzeum volt) a határon kívülre került, s ezzel együtt a csonka vármegye területén a tudományos gyűjtésnek és érdeklődésnek semmiféle fóruma nem volt. Ez a hiány eredményezte a tatai városi múzeum szerepkörének kibővülését, regionális gyűjtőkörű múzeummá válását. Az 1930-as években a tatai születésű Magyary Zoltán, mint minisztériumi osztályvezető, mindent megtett azért, hogy Tata-Tóváros virágzó, önállóan boldogulni tudó kisváros legyen. Mindezt nemcsak a maga területén, a közigazgatásban, hanem a városkép, a kultúra, oktatás területein is támogatta. Neki köszönhető a Tatai Múzeum korszerű kialakítása, új kiállítása, és az 1938-as katalógus megjelentetése is. Ezzel a tatai múzeum története során 1938-ban a hazai muzeológiában is kivételesnek számító tudományos eredmény született: egy olyan gyűjteményi katalógus, amely rövid és egzakt leírásokkal 228 tételt tüntet fel (festményeket, metszeteket, szobrokat, fajansz és egyéb kerámia tárgyakat, céhtörténeti emlékeket, bútorokat), bevezető tanulmányaiban pedig a gyűjtemény jelentőségére hívja fel a figyelmet. A katalógus szerzői az akkor még fiatal tudósnak számító, kiváló kutatók, Balogh Jolán és Révhelyi Elemér. A bevezető hívja fel a figyelmet a Tatai Múzeum megszületését és fejlődését alapvetően befolyásoló körülményekre. Magyary Zoltán személyes adományaival, vásárlásaival is szép számmal gyarapította a gyűjteményt, de ennél is jelentősebb maga a tény: a múzeumügy fontosságának a kifejeződése, például a katalógus kiadása által. Magyary valóságos mozgalmat indított el: az 1938-as katalógus 228 tárgyat közöl, 1944-re a tárgyak száma 600 fölé emelkedik! 9
