T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

Barlangi Felügyelőség vezetője lett, majd 1947-1951 között a Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytani Osztályának a vezetője. Az istállóskői ásatások újraindítása, mondanivalójában és a megvalósítás módszereiben is újszerű kiállítások sora jelzi ezeket az éveket. 1951-ben a Földtani Intézet paleolit gyűjteménye átkerül a Magyar Nemzeti Múzeumba, s a több forrásból összevont, értékben és mennyiségben többszörösére növekedett paleolit gyűjtemény vezetésével Vértes Lászlót bízták meg, amely munkakört töltötte be 1968-ban bekövetkezett haláláig. Változatos, kitérőkben, buktatókban gazdag úton jutott el az ősrégészetig. Azok a nehézségek, amelyeket a hivatalos politika vagy a szegénység gördített érvényesülése elé, állandó önképzésre sarkallták. Ha nem is büszkélkedett el vele, de tagadni sem tagadta, hogy önképzéssel jutott el először a kandidátusi, majd 1965-ben a tudományos doktori fokozatig. Ez a tény a tudomány számára nyereséget is jelentett: nem kötötték megrögzött szakmai dogmák, élete végéig megőrizte az állandó megújulás iránti igényét, új ötleteket, szemléletet honosított meg ásatási módszerben, tudományos feldolgozásban, kiállításrendezésben, tudományos népszerűsítésben. A jégkorszak eseményei iránti érdeklődése és őslénytani indíttatása a barlangkutatásban gyökeredzett, de az ötvenes évek végére teljes komplexitásában kiteljesedett, megkezdődtek ásatásai a nyíltszíni telepeken, s Kormos Tivadar Tata-porhanyóbányai ásatását 1958-59-ben folytatta, s a tudományos feldolgozás végeredménye egy akadémiai nívódíjas monográfia. 1962-től, amikor Pécsi Márton hírt hoz Vértesszőlősről, haláláig idejének túlnyomó részét Vértesszőlős kötötte le: a munka szervezése, az ásatás, a mai szóval élve menedzselés (vagyis anyagi és erkölcsi támogatók megnyerése) külföldi és hazai kutatók fogadása, tanulmányok írása, tanulmányutak. A nagy munka első szakaszának, az ásatásoknak a befejezésével meghalt, s a leleteket feldolgozó monográfia megjelentetése az utódokra és kollégákra várt. Számos könyv, monográfia, tanulmány őrzi munkásságát, melyek közül a Medveemberek krónikája (az istállóskői ásatásokról) és a Kavics ösvény (a vértesszőlősi ásatások krónikája) azok számára is élvezetes olvasmány, akik nem túlságosan jártasak a szűkebb szaktudomány útvesztőiben. 64