T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

zépsó' paleolitikum egyik hazai kultúrájába tartozik. 30 - 40 ezer évvel idősebb, mint a löszös réteg felső szintjében talált néhány penge. Az utolsó eljegesedés (Würm glaciális) bevezető szakasza idején éltek az Északkelet-Dunántúl barlangjaiban azok a vadászok, akik májbarna, fényes tűzkőből szép késeket, kaparókat, mindkét lapján gondosan megmunkált levélhegyeket készítettek. Ezek voltak a tipikus munkaeszközök és fegyverek. Egyik lelőhelyükről, a Gerecsebeli Jankovich-barlangról, Jankovich-kultúrának nevezték el a régészek. Az éghajlat egyes emberek számára érzékelhetetlen lassúsággal fokozatosan változik. Egyre hűl, szárazabbá válik, az erdőkben a fenyők válnak uralkodóvá. Az évezredekig halmozódó, egy irányba mutató éghajlati hatások aztán majd a Würm első hideg csúcsához vezetnek. Talán ezen időszak hideg-kontinentális, szubarktikus klímájában is menedéket nyújtott a Szelim-barlang ezeknek a vadászoknak. A vadászzsákmány egy lényeges dologban különbözött a fiatalabb réteg faunájától. A felsőpaleolit vadászok olyan állatokra vadásztak, amelyek - bár eltérő ökológiai feltételek mellett - ma is jelentős területeket népesítenek be (rén karibu), illetve ha kihaltak is, az nem az éghajlat gyökeres változásának, hanem többnyire az ember „áldásos" tevékenységének köszönhető (pl. vádló). A középső paleolitikus Jankovich-kultúra vadásza azonban már évezredekkel ezelőtt végérvényesen eltűnt állatfajokkal vette fel a küzdelmet. Ebben az időszakban, a barlang környékén uralkodó állatfaj a barlangi medve és a gyapjas orrszarvú. Míg ez utóbbi bizonyosan vadászzsákmányként került a barlangba, az előbbi állatfaj - lévén barlanglakó - csontjai között előfordulhat a barlangban természetes módon bennpusztult állat maradványa is. Tovább hámozva a barlang talaját, a két, egymástól gyökeresen különböző őskőkori kultúrát tartalmazó, löszös, sárga réteg alatt egy egyenetlen, de tetemes vastagságú barna réteg következik. Helyenként meghaladja a 4 métert. Felhalmozódása hosszú időt vehetett igénybe. Régészetileg mégis igen szegényes, csak néhány jellegtelen töredéket talált Gaál István, mintegy bizonyítékul, hogy akkor is laktak a barlangban ősemberek. Annál gazdagabb a fauna. Ezt írja az ásató: „Ősmaradványok gyakorisága szempontjából a Szelim-barlangban minden bizonnyal ez a réteg a legkiválóbb. Mert amíg a barlangi lösz egyes részletei valósággal meddőknek voltak mondhatók, ebben a barna agyagba?! mindenütt szinte szokatlan bőséggel voltak állati csontmaradványok. A csöves csontok itt is, csaknem kivétel nélkül föl voltak törve, ami kétségkívül emberkéz munkája. S ámbár 44