T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

politikai következményeit is ismerjük: lehűlő időjárás - a mezőgazdasági hozamok katasztrofális csökkenése - éhezés parasztmegmozdulások). Az éghajlattól (hőmérséklet, csapadékviszonyok), a földfelszín formáitól (hegyoldal, alföld, folyóvölgy) függően a talaj, a felszíni üledék is változik, a jégkorszakban és ma is. Hideg, száraz jégkori körülmények között rakódik le a lösz, ez a sárga, porózus, szél által szállított meszes por. Magyarország nagy területeit borítja a „sárga föld", helyenként a több méter vastagságot is eléri. Gyakran a hajdani növényzet gyökér-üregei, állatjáratok sötétebb foltja tarkítja, jégkori állatok maradványai, s különösen szerencsés körülmények között ősembertelepeinek a rétegekbe zárt nyomai is előkerülhetnek belőle. Ugyancsak a száraz időszakban rakódott le a görgeteg-kavics-homok, (ez egyben a felaprózódás mértékét is jelzi) amikor a megcsappant vfzhozamü folyók nem tudták tovább szállítani a hordalékot. Enyhe, köztes időszakokban aztán a források környékén mésztufa rakódott le. A löszfelszínen megtelepedett növényzet a felszínt humusszá alakította át. A barlangokban a mészkő sarkos, durva fagyrepesztette törmeléke helyett a kémiai-fizikai mállás által legömbölygetett kavicsok ágyazódnak az üledékbe. Az egymás fölé halmozódó különböző rétegek jól illusztrálják a változásokat. A Kárpát-medence délebbre van annál, hogy a legszigorúbb időkben tartósan jég borítsa (az állandó jégtakaró határa a legközelebb hozzánk, a Kárpátoktól északra, kb. Krakkó magasságában húzódott), de éghajlata, s ennek következtében növénytakarója és állatvilága jelentősen különbözött a maitól. A mainál lényegesen csekélyebb vízhozamú folyók völgyét ártéri erdők kísérték, de a medence belső területein többnyire tágas-füves legelők voltak: a nagytestű növényevők (mamut, vádló, őstulok, rénszarvas) hatalmas csordáit tartották el. Az eljegesedések között ugyancsak hosszú évezredekig tartó köztes időszakokban a Kárpát-medencében a maihoz hasonló, időnként még a mainál is melegebb éghajlat volt: olyan növények, állatok maradványai kerülnek elő a rétegekből, amelyek ma a mediterrán térségekben őshonosak. A Föld történetének számos jégkorszaka közül általában az utolsót szokták így emlegetni, minden további jelző vagy megkülönböztetés nélkül. Számunkra ez az időszak azért fontos, mert ez a jégkorszak az ember kialakulásának és fejlődésének időbeli és térbeli kerete, színtere. A több millió évig tartó előzmények után a jégkorszak végére érte el az ember fizi12