Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

Ók maguk nem szívesen beszéltek kényszerű vándorlásaikról, s a faluban is sokszor „azok a betelepültek, tuféliek" megkülönböztető jelzővel illették őket. Nagy segítségükre volt, hogy egy középkorú, ill. idős emberekből álló embercsoport befogadta őket egy háznál, ahol imaórákat tartottak. Egy-két alkalommal a régi lelkész is kiment közéjük, a bibliaolvasást egy kis igemagyarázat, majd ének követte s ott így egy rövidebb istentiszteletet is tartott. Megbeszélgették emellett ügyes bajos dolgaikat, napi problémáikat. Ezek után már könnyebb volt a beilleszkedés, mert már tartoztak egy közösséghez. Ezek az emberek a templomban is már ismerősöknek tartották őket. Visszatérve a tolnai évekre, ott keresztelési szokásaikat a Komáromszentpéterről hozott hagyományok alapján megtartották, de azért kicsit leegyszerűsítve: még itt is szokás volt több komát felkérni, de a keresztelés ünneplése egy nap alkalmával bonyolódott le, s a kifőzés is már rövidebb ideig tartott, hiszen nem is választottak olyan sok keresztszülő párt, meg a keresztanyák itt már nem háromszor, csak egyszer vitték el a hagyományos ételeiket az édesanyának. Szeretettel gondolnak vissza a szőnyi vasárnapi, istentisztelet után, kimondottan a gyerekeknek rendezett foglalkozásokra. Érdekes családi történetekkel példázódtak a rokoni szeretetről. Anyai nagyanyjuk hét évi özvegység után ment másodszor is férjhez. Ebből a házasságból származik édesanyjuk. Ő haláláig tartotta, gyerekei pedig (adatközlőim) a mai napig úgy tartják a kapcsolatot a meghalt férj leszármazottaival, mintha vérszerinti rokonok lennének. A család érzelmei mélyen vallásosak voltak, s most a fiatalok és fiatalabbak körében is, de eléggé diszkréten élték meg otthoni ebbéli életüket. Templomba járó, hívő embernek érzi magukat, édesapjuk, amíg egészségileg bírta, presbiter volt. Komáromszentpéter tudvalevő, hogy vegyes vallású elég nagy község volt. Ha a katolikusoknak olyan ünnepük volt, amely körmenettel járt együtt, a reformátusok aznap nem mentek ki szekérrel a faluból, s ők is összetakarították a ház elejét. S amikor jött a menet, a gangról nézték ők is csendben. 52