Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

akik úgy tűnik, nagyon tiszteletben is tartják ezt, s minden lehető alkalomra valami kedves kis kegytárgyat ajándékoznak neki. 1973-ban még párjával mindkettőjüket Karmelita Rózsafüzér taggá szentelték. Nyakában hordja ma is a skapuláréját. Vallásos tárgyakkal díszített otthonuk állandóan emlékeztet a vallásos életmódjukra. Ott vannak a szobafalán a komáromszentpéteri lakás, nagy bekeretezett aranyrámás szentképei is, de a kisebb emlékeiket szenthelyekről hozták, vagy ismerősöktől kapták emlékül. Ezt követően Holecz Károly sógornőjével Igar Balázsné Andruskó Irénnel beszélgettem. Az asszony Kurtakeszin

11 született és ott élt szüleivel. A faluban éltek reformátusok és katolikusok is. Szlovák kisiskolába járt, mert az édesapja vasutas volt, s ha magyar iskolába járatták volna, akkor az édesapja elvesztette volna biztos az állását. Ebből különösebb problémája nem volt. Mert például a hittan órán a pap ugyan először szlovákul beszélt, de azután ugyanazt elmondta magyarul is. Reggel misével kezdték a napot, de utána az iskolában is imádkoztak. A köszöntések is ugyanolyanok voltak, mint a többi faluban. „Később, amikor «magyarok lettünk» már azután én is magyar iskolába jártam --mondta a visszaemlékezésben." Volt 15 hold földjük, meg voltak állataik (tehenek, ökrök, lovak). A szaporítást is fontosnak tartották, mert akkor volt mit eladni. Nem emlékszik rá, hogy jártak-e esténként, karácsony előtt, meg böjtben házakhoz imádkozni. A szülei nem nagyon értek volna rá akkor se a munka miatt. De valahogy mégis megtalálták a hit és a munka egyensúlyát. A férje Komáromszentpéteren lakott, esküvőjük idején katona volt. Az esküvőhöz a lány szüleinek az engedélye kellett, mert nem volt még 18 éves, 7 évvel volt fiatalabb a férjénél. „Vitték volna a vonalba, meséli a néni, de mivel meg akart házasodni, kivették, s kapott 1 hét szabadságot. Azután visszament." A katonaság akkor három évig tartott. A szülők, a nagyszülők vallásos, római katolikus emberek voltak. A fiú ősei is mind. A fiatalok is. A lány esküvői ruhája szentpéteri viselet volt. Színes, brokát. Két évig az anyósáéknál élt, de azután vesegyulladást kapott és hazaköltözött a szüleihez. Ott egy német orvos gyógyította meg, „nem ám pizért, hanem sunkáért, kóbászér, meg szalonnáén Az orvos a katonákat gyógyította, s a kvártélyuk az utcánkban volt." 11 Marcelkeszinek is mondták, mert Marcelháza és Kurtakeszi szinte összeépült. 39