Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

az Úrangyala, a Hiszekegy, az nekem naponta legalább egyszer. Ha nem dolgozok, akkor mert ráérek azért, amikor meg dolgozok, akkor nem unatkozok. Leköt, meg legalább hasznos dolgot csinálok. Nekem minden kabátom zsebébe van rózsafüzér. A rózsafüzér imádságot én minden nap elvégzem. Én nekem hál' Istennek minden megy még, nem felejtettem el a dolgokat. A rózsafüzér imák nekem az imakönyvemben is benne vannak. Az évszakokhoz, vagy az egyes ünnepkörökhöz megfelelően van a fájdalmas, a dicsőséges, meg az örvendetes. Ez a húsvét, a feltámadás, s a karácsony. Arra már nem emlékszem, hogy elsőáldozáskor kaptam-e imakönyvet, de arra igen, hogy bérmálásra szép csontfedeleset. Feleségemé (Igar Erzsébet) is ugyanolyan, mert ugyan ő fiatalabb volt, de egyszerre bérmálkoztunk. A templomba mindig vittük magunkkal, anélkül nem lehet elképzelni. Ma már minden padon van kettő. Régen azokat az imákat, amik a liturgia részei voltak -krédóra, glóriára, úrfelmutatásra, áldozásra - mi magunkban elimádkoztuk a mise alatt. Mára ez is más lett. Valamiféle párbeszédet folytat ••jm a pap a híveivel. \ •1 Molnár Sándor 35