Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

16 évig voltam harangozó. Én abban nőttem fel. Most már nagyon elfáradtam. Eljöttem hát nyugdíjba. Most én még egészségi állapotom miatt megengedhetem magamnak, hogy minden nap eljárjak a templomba is, hisz nincs 100 méterre se. Ha jó idő lesz, az egyéb alkalmakon is jobban részt tudok venni, hiszen ebből mindből kimaradtam, mert fenn harangoztam." A továbbiakban a harangozás mikéntjéről és a részleteiről kérdezgettem Brigitta nénit. „A harangozás az alkalom függvénye. A három harang kötele a karzatra lóg le. Valamikor három ember húzta, amikor mind a három harangra szükség volt egyszerre. Ma már - de 16 évvel ezelőtt is így volt - van lent három gomb a sekrestyében, amely automatikusan irányítja a három harangot: Van egy nagy harang, egy közepes, és a lélekharang. A napi háromszori harangozás az évszakok és időpontok szerint kerül beprogramozásra: nyáron reggel 5, 12, és este 8 órakor szól a harang rendszeresen; télen reggel 6, 12, majd este 7 órakor szól a harang. Szentmise előtt 1 órával az első, a nagy harang, előtte fél órával a második, a középső harang, a beharangozáskor pedig az első, a középső és a harmadik harang szól. Fiatalasszony koromban, amikor kint dolgoztunk a határban, mindig figyeltük a harangozást. Akkor nem vittünk magunkkal órát. De még a toronyóra is működött akkor, s minden órában annyit ütött, ahány órát jelzett. Ha valaki meghalt a faluba, sokszor előbb oda ért a hír, mint a hozzátartozó. Mert én addig nem harangoztam, amíg meg nem beszéltük, hogy akarja a család. Ha kedves volt, akkor "húzzál minden órában". Ha nő az illető akkor az első harangozás a csendítés a középső haranggal 2 perc, utána rögtön bele a harmadik haranggal is ugyanannyit. Ha férfi az illető akkor a csendítés a nagy haranggal kezdődik és a kicsivel rögtön utána. Minden további nap délelőtt kétszer mind a három haranggal együtt, újabban csak egyszer délelőtt is meg délután is a három haranggal egyszerre. Van nálam idősebb a faluban, aki ugyanúgy érti a harang szavát mint én, de van olyan is, aki nem érti, nem érzi, hogy a harangozás is valamiféle kommunikáció. A harangozó üzen, a falu lakója meg érti, úgy fogadja, ahogy küldték." A harangozási szokások szinte változatlanok lehetnének - a régi és az új -, de mivel nem lehet a liturgiáktól függetleníteni - ami szintén változik -, vannak apróbb eltérések. „Az elhalálozás évfordulóján: délután 2-kor „1 vers" 2-3 perc mind a három haranggal együtt. Ha Magyarországon temetnek izsait, itthon is harangozunk ugyanakkor. Temetéskor a pap, a kántor meg a 2 minister a sikrestyében felöltözik. A templomtól, ha elér a kocsmáig, onnan kezdve, ha férfit temetnek akkor, a nagy, ha nőt, akkor a közepessel kell harangozni. A temetési szertartás végén mobiltelefonnal felcsenget egyet egy rokon a harangozónak, s akkor kezd a három haranggal a sírig harangozni. Ha hosszúra sikerül, akkor közben a sírnál is folytatja a temetést a pap. Húsvétkor nagycsütörtökön mennek el a harangok Rómába, amikor is az esti mise közben a Dicsőség után se orgona, se harang nem szól. Nagypénteken az első, a második, meg a harmadik harangozás helyett nagyobb fakereplőkkel hívja a híveket a harangozó. A kereplő nem olyan, mint amivel a gyerekek búcsúval játszanak, hanem olyan kalapácsai vannak. Mise közben a ministerek is kisebb kereplőket szólaltatnak meg csengetés helyett. 29