Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

Higgye el, hogy egy pár cipőnk, meg egy pár csizmánk volt, meg egy sustya szatyrunk, amit magunk kötöttünk, akkor is boldogok voltunk. Nem volt ilyen feszült a világ. Ősszel, meg tavasszal létániákra jártunk. A szüleink is igyekeztek korábban megetetni az állatokat, megmosakodtak, aztán mi is mentünk velük. Ott is mindig imádkoztak valakiért. 16 éve, mióta meghalt a férjem, én minden nap elimádkozom a rózsafüzért. A napnak mindig van olyan része, csak fél órácska. Nekem több is van. De egyszer a férjem nővérétől, az Ágnes nénitől kaptam Kiskőrösről egy nagy borítékban rózsafüzéreket. Valahogy egy ő is egy Naszvadról elszármazott nőtől kapta, az elsőket Madridból. Nekem kétszer küldött tizet. Azóta őrzöm még a borítékot, hogy hátha még egyszer megmutathatom valakinek. En nem dobtam el, mert akkor én az aranynál többre becsültem. Azt mondta, hogy osszam el olyan ismerőseimnek, akik ezzel imádkoznak. Higgye el, de engem az Isten mindig meg is segít. Nekem két rózsafüzérem is van, én az egyiket odaadom a múzeumnak. Szenthelyről hoztam, sok helyen voltam. Mária völgyben, meg már nem is tudom. Annyira egyszerű ezekkel imádkozni. A csomagban kaptunk ilyen kiskönyveket is, én az enyimet már elimádkoztam (tiszta rongyos volt már minden lapja) ez már a fiamé. Ez meg olyan imádság, hogy én is benne voltam olyan kilencedbe. Naszvadon, lánykoromban a kertészetben dolgoztam. Palántáztunk. Abból a pénzemből vettem az imakönyvem. 1942. szeptember 26-án. Ezt csak vasárnaponként használom. Reggel megetetem az állatokat, s ha bejövök, mindjárt imádkozom. Megpihenek, meg is nyugszom, még talán az étvágyam is jobb akkor. Mindig először megcsókolom a keresztet, keresztet vetek. Hiszek egy Istenben, utána a Miatyánk, az egy szem, aztán a három Üdvözlégy a dicsőség, a Miatyánk. Öt tizedben öt üdvözlégy van. A Dicsőségnek nincs szeme, az Üdvözlégy vége. Ezt közben is abba lehet hagyni, ha rosszul érzem magam, akkor keresztet vetek, megjegyzem, azután ott folytatom, ahol abba hagytam." 16