Számadó Emese: Új-Szőnytől Komáromig. A komáromi ipar, iparosok, kereskedők és vendéglősök története 1896-1951 (Komárom, 2006)
5. Az államosítások Magyarországon az államosítások hét év alatt, 1945-52 között szinte teljesen átalakították a nemzetgazdaság szerkezetét. A tervgazdaság intézményrendszerének kiépítése során 1945 végén állami kezelésbe vették a szénbányákat, a következő évben a bankokat és a fontosabb nehézipari üzemeket. 1948 márciusában a 100 főnél többet foglalkoztató üzemek következtek. Az 1948 márciusában elfogadott törvény lehetővé tette a 100 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató üzemek államosítását, ha azt az államgazdaság érdeke "megkívánta". Az államosítások ekkor már a legkisebb termelőegységek létét veszélyeztették. Más terv fogalmazódott meg a magánkisipar és megint más a magán-kiskereskedelem felszámolására. A kisipart lépésről lépésre, a vállalkozások nagysága szerint számolták fel. (A 100 főnél többet foglalkoztató üzemek után 1949 decemberében a 10 főnél többet alkalmazó cégek következtek.) Az állami nagykereskedelem letéteményeseit, a nemzeti vállalatokat, szakmai központokban fogták össze. A kiskereskedelmi hálózat alaptípusaiként pedig bizományosi hálózatot, népboltokat, valamint falusi szövetkezeti boltokat alapítottak. Az állami kereskedelem szervezetének megteremtésével párhuzamosan alakították meg a kisipari termelőszövetkezeteket. A Helyi Ipar Minisztériumának utasítására pedig megkezdték a falusi vegyesipari szövetkezetek hálózatának kiépítését. A tanácsok később erre hivatkozva sorra számolták föl a falusi iparosok vállalkozásait. Végül 1949 decemberében született meg a rendelet a tíznél több munkást foglalkoztató iparosok, valamint a nagykereskedők cégeinek államosításáról. Csak néhány hagyományos kisipari szakmában dolgozó iparosnak engedélyezték a további működést: cipészeknek, ruhajavítással foglalkozó szabóknak, kárpitosoknak, asztalosoknak. Az államosítási hullám 1952-re érte el csúcspontját. Ekkor már nyilvánvalóvá lett, hogy a lakosság ellátását az újonnan alapított nemzeti vállalatok nem tudják biztosítani. A magánszektor elleni harcban kifulladt az állam lendülete. Az 1950-es években drasztikusan csökkent az önálló kisegzisztenciák - kisiparosok és kiskereskedők - létszáma. Lehetőségeikből és képzettségükből következően voltak, akik segédmunkásként, szakmunkásként, de voltak olyanok is, akik alkalmazottként vagy értelmiségiként folytatták pályájukat. Otthon továbbra is sokat beszéltek a korábbi világról, az apa, a nagyapa, a dédapa életéről. Az egykori kispolgári mentalitás tovább hagyományozódott a családokon belül, s az új generációkban új ambíciókat szült. Amikor lehetőség nyílott az újrakezdésre - mint ahogy például 1953-ban is, amikor újraszabályozta az iparengedélyek kiadását, bár a kisiparosok tevékenységét továbbra is a "lakosság szükségleteinek kielégítésére" kívánták korlátozni - sokan szinte azonnal kiváltották iparjogosítványukat. Többen viszont csak a rendszerváltozás után térhettek vissza a már elfeledettnek vélt családi hagyományokhoz. 159 Majtényi György-Szatucsek Zoltán: A kiskereskedelem és a kisipar államosítása 80
