Számadó Emese: Új-Szőnytől Komáromig. A komáromi ipar, iparosok, kereskedők és vendéglősök története 1896-1951 (Komárom, 2006)
1896-ban Új-Szőny önálló önkormányzattal, jegyzővel, orvossal rendelkezett. A jegyző, Penthe József állásban maradt, a községi iskolák is megmaradtak, a közbiztonság céljából pedig egy rendőrőrmestert és négy közrendőrt alkalmaztak, akiket az átvett községházában helyeztek el. Az egyesülés után a polgármester az 1899. évi helyhatósági választásokig továbbra is Tátray József királyi tanácsos maradt. A városi törvényhatósági bizottságba természetesen új-szőnyi tagokat is választottak 9 ; és a községi pótadót is megállapították 10 . A település falusias utcáit is szabályozni kellett. A közgyűlés 1896. október 13-án tartott ülésén az alábbiak szerint határozott Komárom-Újváros utcái és terei új elnevezéséről: a hídról Nagyigmánd felé vezető Komáromi utat Igmándi útnak; az Ószőny felé vezetőt Országútnak; az addigi Alsó-és Felsőutcát Gyár utcának; a Kisteret, mely a hídlejáró és a Gyár utca alsó része között helyezkedett el, Erzsébet térnek; az Igmándi úttól a községháza mellett a templomon túli házig vezető utat Iskola utcának; az addigi Pityó teret, a Gyár utcától az Országútig Vásártérnek nevezték. A házak számozása folyószám szerint történt. 1 „Az egyesítés folytán a város területére érkező jármüvek után az egyesítés napjától kezdve a kövezetvám szedés joga a város közönségét megilletvén, utasíttatik a tanács, hogy a Duna jobbparti részén a város határán alkalmas helyeken a szükséghez képest vámsorompókat állítson fel a szükséges vámházakkal; egyidejűleg ezen teendők ellátására két vámszedői állás rendszeresíttetik. " 13 A város bejáratánál megépültek a vámházak is: a kövezetvám-sorompók mellé először csak ideiglenes fa bódékat állítottak fel, ezeket azonban hamarosan szilárd anyagból épült házak váltották fel, a következő helyeken: ÓSzőny felé az Országút (ma Mártírok útja) déli oldalán, a mai OTP helyén; Igmánd felé az Igmándi út nyugati oldalán (a mai Marék József utca sarkán), Ács felé pedig az Országút és Gyár utca kereszteződésében. 14 Az egyesítéstől kezdve Újváros fejlődése bizonyos szempontból töretlennek mondható. Mutatja ezt a lélekszám emelkedése is: 1901-ben még csak 1839 fő volt itteni lakos 15 , 1910-ben már majdnem a kétszerese, 3523 fő. Igaz, a betelepülő lakosság - legalábbis a városatyák panaszai szerint - nem mindig felelt meg teljes mértékben a kívánalmaknak: „Az újvárosi népesség szaporodása legnagyobb mértékben tekintélyt nem ismerő és teljes szabadsággal élni akaró idegen elemek betelepülése által történik. " Ez a megállapítás azonban azért sem volt túl tisztességes, mivel Komárom a jobbparti városrésznek - ahogy azt mindjárt láthatjuk is - az ipari üzemek befogadását szánta feladatul. 9 Komárom szabad királyi város közönségének 1896. május 30-án tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyvéből. 4240/896 sz. tanácsi javaslat. In: Statny okresnyy archív v Komarne 10 Komárom szabad királyi város közköltségelőirányzata 1897.- évre. Klapka György Múzeum történeti dokumentumgyűj teménye 11 Komárom szabad királyi város közönségének 1896. május 30-án tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyvéből. 4240/896 sz. tanácsi javaslat. In: Statny okresnyy archiv v Komarne 12 Kürthy Anna - Tóth Krisztina: Komárom és Szőny képviselő-testületi jegyzőkönyveinek kivonatai, 18791950. Esztergom, 2004, 11-12. 13 Komárom szabad királyi város közönségének 1896. május 30-án tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyvéből. 4240/896 sz. tanácsi javaslat. In: Statny okresnyy archiv v Komarne 14 Számadó Emese: A komáromi kövezetvámról. In: Koppánmonostori kalendárium, 2005 15 Komáromban 14886, Monostoron 486-an laktak. ImKomáromi Lapok, 1901. február 2. 5/7 16 Komárom város 1902. évi jegyzőkönyve, 21. számú határozat. In: Statny okresnyy archiv v Komarne 7
