Számadó Emese: Új-Szőnytől Komáromig. A komáromi ipar, iparosok, kereskedők és vendéglősök története 1896-1951 (Komárom, 2006)

Id. Komáromi Kálmán (1865, Komárom- 1949, Komárom) eredeti nevén Reicher Kálmán ácsmester 1901-ben szerezte építőmesteri képesítését. Észak-Komáromban, a Rozmaring utcában nyitotta meg műhelyét, majd 1920-ban a család átköltözött DélKomáromba, ahol a Klapka György út 14. szám alatt építettek házat, amelynek udvarában ácsműhelyt, illetve tervező irodát rendezett be. A Temető utca sarkán testvéreivel, Komáromi Viktorral és Miklóssal kőfaragóműhelyt működtetett. 1949-ben mindkettőt államosították. Fiai, Kálmán (1910, Komárom - 1949, Komárom) és Ferenc (1914, Komárom -? Komárom) édesapjuk tervező irodájában dolgoztak. A családi vállalkozás magánházak és középületek (pl. r. kat leányiskola ács-és kőfaragó munkái) építésénél közreműködött, de saját családi házaik tervezését és építését is ők végezték. 1933-ban felmerült az igmándi és az ácsi vámház bővítésének az igénye: „az ácsi vámházhoz egy előtérből és tornácból álló toldalékot építünk, az igmándi vámház nyitott tornácát pedig üvegfalakkal zárt helyiséggé alakítjuk. [...] mindkét épület munkáival megbízzukKomáromi Kálmán helybeli építőmester és Petőcz János helybeli asztalosmester legolcsóbb ajánlattevőket. Az építési munkákat a két legolcsóbb ajánlattevőre bíztuk s ezáltal a helybeli iparnak kisebb munkaalkalmat teremtettünk. ,m 97 Id. Komáromi Kálmán unokája, Windeisen Zoltán szíves közlése és dokumentumai. 98 5448/1933 sz. határozat. Komárom, 1933. október 24. Komáromi Fióklevéltár 41