Számadó Emese: Új-Szőnytől Komáromig. A komáromi ipar, iparosok, kereskedők és vendéglősök története 1896-1951 (Komárom, 2006)

1935-ben megnősült és Komáromba költözött a Városmajor út 4-be. Először műhelyt bérelt az Igmándi úton, majd 1955-ben Igmándi út 52. alatt épített egyet és itt dolgozott haláláig. Műhelyét nem államosították, ellenben sokat dolgozott a TSZ-nek. A környék legjobb bognáraként tartották számon, ezért Hruscsov bábolnai látogatásakor őt bízták meg egy speciális kocsi készítésével. Cipészek Farkas Imre (1898, Komárom - 1974, Komárom) cipészmester a Kisszőny 51. (később: Igmándi út 1, ma: 55.) szám alatti házukban dolgozott. Sárai Dezső cipészmester tanulója volt. A házat 1926-ban vásárolták Kellner József kereskedőtől. Iparát 1971-ben adta vissza. Három fia is cipész lett. Farkas Lajos (1914, Komárom - 1962, Komárom) cipészmester édesapjánál tanulta a szakmát. Önálló üzlete a lengyár mellett, a Barcza u. 25. szám alatt volt (Igmándi úton). Halála után özvegyi jogon felesége vitte tovább az üzletet 1972-ig, amikor nyugdíjazását kérte. Farkas Imre (1922, Komárom) is édesapjánál tanult. 1947-1948-ig a Méntelepen, 19491950-ig a lengyárban dolgozott. Ez utóbbi helyen futballcipőket és labdákat varrt. 1954ben önálló kisiparos lett, ekkor műhelyt nyitott, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott. A Jókai liget délnyugati sarkán a Luka-féle, 1931-ben épített trafikot vásárolta meg. Farkas Gyula (1926, Komárom) szintén édesapjánál tanulta ki a cipészmesterséget. 1952-ben lett önálló, a Klapka György úton nyitott üzletet, a Komlósi-féle házban, ahol 1986-ban történt nyugdíjba vonulásáig dolgozott. A Farkas-családnak Lupták Béla cipőfelsőrész-készítővel volt szakmai kapcsolatban. 37