Számadó Emese: Új-Szőnytől Komáromig. A komáromi ipar, iparosok, kereskedők és vendéglősök története 1896-1951 (Komárom, 2006)
III. Magyar-Komárom: Épül a város (1920 -1938) Mint láttuk, az egyesülés után Komárom-Újváros elsősorban az előző részben tárgyalt ipari fejlődést mondhatta magáénak. Az egykori Új-Szőnyből közel 15 év alatt Komárom iparnegyede vált, a városiasság igen alacsony szintű feltételeivel: közigazgatási, iskolai, vallásgyakorlási hiányosságait azonban szervesen kiegészítették a balparti városrészben található közintézmények. 1919 januárjában a csehszlovák hadsereg elfoglalta a város északi részét. Ezt az állapotot a trianoni békeszerződések szentesítették és a városrész Komárno néven a Csehszlovák Köztársaság része lett. Az 1921-ben tartott népszámlálási adatok szerint az elcsatolt Komárom lakossága 17715 fő volt, ebből 13584 magyar, 729 német, 2411 szlovák és cseh, 128 zsidó és 29 egyéb nemzetiségű. A város déli része, Komárom (vagy ahogy „Csehkomáromból", azaz Komárnóból hívták, Magyar-Komárom) néven önálló törvényhatósági jogú város lett, mely 1923-ig Csonka Komárom Vármegye székhelye is volt. Ezen ipartelep azonban lakosai, vezetői szervezettségének köszönhetően, a trianoni békediktátum okozta traumán ugyan talán soha túl nem jutva, ugyanakkor előre nézve, az 1930-as évek közepére itt, a Duna jobb partján felépítettek egy igazi kisvárost, annak minden infrastruktúrájával, közigazgatási, oktatási, vallási és kulturális követelményeivel együtt. Tették ezt a csehszlovák katonai megszállás következtében áttelepült hivatalnokokkal (mint pl. dr. Toóth Zsigmond kijelölt, majd 1925-től dr. Alapy Gáspár választott polgármesterrel), valamint a fejlődés, a munka reményében idetelepült iparosokkal, kereskedőkkel karöltve. Az önálló városi lét kezdetén szinte minden közintézmény ideiglenes helyeken kezdett működni: magánházakat, a katonai barakkokat, a méntelepet, egyszóval minden szóba jöhető helyet felhasználtak a köz céljaira. „Amikor korai árvaságra jutottunk és elvesztettük minden kultúrintézményünket, megkezdődtek a városfejlesztési törekvések. * - írta Hay da Jenő városi főmérnök 1936ban, S bogy milye fejlesztéseket vittek végbe, azt a továbbiakban részletezi: „Megalakulnak az egyes felekezetek egyházközségei.... Egymásután épülnek a templomok és imaházak. A tanügy szolgálatában sorra emelkednek az új iskolák, óvodák ...A közművelődés terén társadalmi egyesületek alakulnak ... állandó mozgófényképszínház létesül, előadások tartására alkalmas helyiségek épülnek, ahol hivatásos és műkedvelő szereplők rendeznek színielőadásokat és hangversenyeket... Az anyagi kultúra terén a városépítés keretében a városfejlesztéshez szükséges területekkel bővül a város határa es egészséges általános szabályozási terv készül a város egész területéről... gondoskodás történik a köz-és magánvilágítás biztosításáról, a tűzoltóság intézményének megszervezéséről, a szükséges közhivatalok és intézmények felállításáról és megfelelő elhelyezéséről. ...A lakáskultúra érdekében bérlakásokat létesít a közület ...a magánépítkezést nagyszámú házhely létesítése segítik elő ...A közegészségügy terén ... megalakul a mentőállomás ... Az ipari és kereskedelmi kultúra érdekét szolgálja a számos középítkezés és azokkal kapcsolatos közszállítás ... " 43 43 Hayda Jenő. Városfejlesztési törekvések. In: Komárommegyei Hírlap 1936. január 4, 1. Az újság következő, január 11-i számában még a város előtt álló feladatokról is szót ejt a főmérnök. 16
