Számadó Emese: Új-Szőnytől Komáromig. A komáromi ipar, iparosok, kereskedők és vendéglősök története 1896-1951 (Komárom, 2006)

Selyemgombolyító gyár felállításáért Győr, Baja, Lúgos és Komárom egyaránt vetélkedett. Bezerédy Pál selyemtenyésztési felügyelő megkeresésére 1900. május 24-én Sárközy Aurél főispán elnöklete alatt a város bizottsági tagjai értekezletre jöttek össze. Bezerédy a várostól 120-180 öl terület megvásárlását tervezte 70.00 koronáért. Számításai szerint a felállítandó üzem 300-400 munkást foglalkoztatna, keresetük pedig évi 40.000 korona lenne. Évi 80.000 korona haszonnal lehet számolni, nem beszélve arról, hogy a munkások itt költenék el fizetésüket, amely a helyi iparosok és kereskedők forgalmát növelné, valamint a lakosság bekapcsolódhatna a nyersanyag, vagyis a selyemhernyó tenyésztésébe.

27 Egy hónap múlva már a telkeket is kijelölték, majd kiderült, hogy a terület gidres-gödrös és a Duna közelsége miatt gyakran vízzel telített, ezért fel kell tölteni, amely azonban megnövelte a költségeket.

28 A selyemgyár - képeslap és 1932. évi várostérkép Az üzem végül 1901-ben kezdte meg a termelést, a vasút mögötti Úri utcában, az állam által a várostól 14.000 koronáért megvásárolt 4.800 négyszögöl területen. A gyár bérlője a Henckell du Boisson Co. Londoni cég volt. Az üzem 156 orsóját 25 HP-s gőzgép hajtotta. A gyárban évente 70-80.000 kg száraz gubó került feldolgozásra, melyből 20.000 kg nyersselyemfonalat nyertek.

3 Az üzemeltetés azonban állandó nyersanyaggondokkal küszködött, mivel az ipar csak a magántermelőkre építette a nyersanyagellátást. Egy 1907. évi adat szerint 122 fő vállalkozóból csak 113 foglalkozott nyersanyagtenyésztéssel. Ez azonban nem fedezte az üzem évi 150.000 kg-os gubószükségletét. A gyár átlag 300 főnek adott munkát: a munkások a város és a környék lányaiból-asszonyaiból kerültek ki, szakmunkásokként Olaszországból hoztak munkásnőket, aki azonban 1915-ben - az országok közti háborús ellentétek miatt - hazamentek. 1908-ban a fonoda 115.000 korona munkadíjat fizetett ki. A komáromi selyemgyár is az első világháború következtében ment csődbe: nyersanyag - és munkaerőgondjai miatt 1920-ra beszüntette termelését. Az épületek egy ideig még álltak, a vasút második világháborús bombázásai során azonban egy részük megsemmisült. Egyetlen meglévő épülettömbje jelenleg társasházként működik. 27 Hetessy Lidia: A komáromi üzemek története a századfordulótól 1945-ig. Komárom, é.n. Kézirat a Klapka György Múzeum Adattárában. 28 Komáromi Hírlap, 1900. június 28. és július 28. 29 A képeslap .... Tulajdona, a térkép a KGYM Térképtárából származik 30 Komáromi Híradó, 1908 (12.sz.) 5.o. 11