Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

A leányvári ásatások

26 decemberében a Régészeti és Embertani Társulat soron következő ülésén számolt be.

6

4 Az 1913-as befejező ásatások alkalmával további épületek alapjaira bukkantak. Pöschl Ferenc főerdőmérnök áthelyezése miatt már nem vehetett részt az ásatáson,"' ezért a feltárt épületeket TóthKurucznak kellett berajzolnia,

6

6 de ebben segítségére volt Alapy Gyula, aki ekkor már a múzeum igazgatója volt. 1913-ban tehát befejeződött a leányvári ásatás, amely igen sikeres volt, mivel Leányvár Magyarország akkoriban egyik legteljesebben feltárt római erődje lett, a Duna bal parti szakaszán pedig az egyetlen, ezért kuriózumnak számított. Nem véletlen tehát, hogy a Berlini Császári Archeológiai Intézet évkönyvei is közölték az ásatások folyamatát és eredményeit.

1'' A belföldi és külföldi elismerés hatására, valamint munkatársai biztatására Tóth-Kurucz János beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészettudományi karára, ahol az ottani professzorok (Ballagi, Kuzsinszky, Hampel, Kövesligethy, Weszely, Marczaly és Cirbusz) előadásait hallgatta. Természetesen doktori disszertációja témáját is a leányvári ásatásból merítette, amely 1914-ben Komáromban könyv alakban is megjelent „Római nyomok a Pannóniai Duna-limes balpartján" címmel. Tóth-Kurucz János 1914. június 20-án vehette át doktori okievelét.

6

8 Az első világháború kitörésével, a boldog békeidők végével sok minden megváltozott az emberek életében, és bár harci cselekmények Komárom térségében nem történtek, mégis elérte a háború pusztítása Leányvárat is. 1915-ben ugyanis Komáromot hat km-es körzetben az osztrák hadvezetés Bécs védelme érdekében megerősítette. Ebben a körzetben pontosan benne volt Leányvár is, és az erődítési munkálatokat végző 300 bosnyák katona 3 hónap alatt tönkretette

6

0 sok év megfeszített munkáját, amellyel Tóth-Kurucz János a magyar történelem- és régészettudományt szolgálta.