Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

A leányvári ásatások

25 hazatérő Tóth-Kurucz Jánosnak így már elegendő anyagi eszköz állt rendelkezésére, hogy a Castrum belső épületeinek kétharmadát fel­tárja. Pöschl Ferenc főerdőmérnök, Tóth-Kurucz állandó segítőtársa felmérte az alapfalakat, és pontos rajzot készített róla/' A Műem­lékek Országos Bizottsága megbízásából Kuzsinszky Bálint egyetemi tanár szeptember 29-én kilátogatott Leányvárra, s az ott folyó mun­káról elismeréssel nyilatkozott. Az 1908-as ásatás legérdekesebb lelete egy teljesen ép fürdőme­dence volt, de ezen kívül napvilágra került több lelet, * amelyeket az előző években előkerült tárgyak mellett állítottak ki - szintén csoportosan. 3' 1 Tóth-Kurucz János az ásatásokon elért eredményekről rendsze­resen és pontosan értesítette az egyletet. Pontos listát vezetett a leletekről, a napszámosokról és az azoknak kifizetett napidíjakról. 54 Az ásatásokon többségében szegényebb izsai földműves családokat foglalkoztatott, de mint afféle szenzációnál, számos napon kinn volt a falu apraja nagyja. Az ásatásnál a férfi napszám 2-2,60 korona kö­zött, a takarási napszám, amelyet egyébként leginkább asszonyok és lányok végeztek, 80-120 fillér között váltakozott, de mindenkit alku és teljesítmény szerint fizetett/' Az államsegélyek ellenére is igen szűkös anyagi keretek között folytak az ásatások, így szinte minden évben sikerült túllépni a rendelkezésre álló pénzösszeget. ' 1' Ilyenkor pl. a napszámosokat általában Tóth-Kurucz a saját „zsebéből" fizet­te ki. J' Az 1909-es év volt a legszegényesebb, ami a leleteket illeti, mivel csupán 84 db került a felszínre. ' 8 Viszont a kisszámú lelet között antik szövetmaradványok voltak, kenderből és gyapjúból. Magyarországon addig nem találtak ehhez hasonló darabokat, de ha 1908-as körútján Tóth-Kurucz nem tanul­mányozta volna át a német régészeti gyűjteményeket, akkor ő is figyelmen kívül hagyta volna és kidobta volna azokat.^' Az 1909-es ásatásokat követően a régészeti munkálatok két évre abbamaradtak. 6 0 A múzeum későbbi igazgatója, az akkori titkár, Alapy Gyula, hogy segíteni tudjon az ásatáson és annak dokumentálásában, 1910­ben Kolozsvárott részt vett egy régészeti tanfolyamon. 1' 1 Az ásatási munkálatok 1912-ben 500 koronás államsegéllyel újra megindultak. A leletek száma ebben az évben nem volt túl nagy.' 2 Az ásatás fő eredménye az volt, hogy az erődítmény északkeleti szegélyének délkeleti negyedében napfényre került két épület teljesen meghatá­rozható alapja/' 1 Az ásatások addigi eredményéről Tóth-Kurucz 1912

Next

/
Oldalképek
Tartalom