Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)
Válogatás Tóth-Kurucz János irodalmi műveiből
96 - Meg az utolsó is - gondoltam utána. - Hát ön, öcsém? - szólt Zoltánhoz. - Én... Én Törzsök Gábor, harmadéves preparandista vagyok, s csak elkísértem Zoltánt, aki földim. Most már benne voltunk, és nem csinálhattunk másképp, mert hátha még a mandátumot is előkéri, ami természetesen Zoltán nevére volt kiállítva. - És ön nem beszélt még templomban? - kérdé tovább Zoltánt. - Még néni, kérem. - Pedig szüksége lehet rá, ha esetleg proráns tanító lesz majd. - Nem kérem, én katolikus vagyok. Ezt az első embert láttam, aki eltagadta, hogy ő kálvinista. Eközben beértünk a paplakba, hol már készen várt az ebéd. Közben aztán felhozta, hogy a püspök igen jó barátja, majd ajánlani fog neki, hogy vigyen el komáromi káplánnak. - Köszönöm, tiszteletes uram, én csak falura vágyom, nem is szolgáltam rá a protekcióra, és furdalna a lelkiismeret, hogy így esetleg más méltóbb ember helyét foglalnám el. - Ne szerénykedjék, öcsém, azután meg nem olyan új dolog az a protekció, hogy önnek kellene miatta legelőször szégyenkezni. Hisz tudjuk, hogy a megváltott paradicsomba is protekcióval jutott be az első ember, ki pedig gonosztevő lator volt. Lelkünkre kötötte aztán, hogy máskor is eljövünk még, sőt majd a legközelebbi pünkösdi elekciónál ő maga fogja kérni az ideosztást. Már egész teológusnak képzeltem magam, - a kis Lenke kedvéért nem is bántam volna - de e hazug szerepből mégis szabadulni vágytunk. Fájó szívvel következtem el, különösen az angyali kis leánytól, ki utolsó tekintetével majdnem a lelkem fogta ott. Zoltán csak akkor szabadult a lidércnyomástól, mikor már megláttuk a pápai kettős tornyot, de a pünkösdi elekció miatt azért nem tudott nyugodni. Közelgett az év vége, mely nekem egyszersmind az utolsó diákévem volt. Egészen lefoglalt a képesítőre való készülés, s bizony észre sem vettem, hogy már a kertek alatt van pünkösd. Egyszer csak ijedt ábrázattal jött haza Zoltán a kollégiumból, s újságolta, hogy meg volt az elekció, a nagytiszteletű igazgató soron kívül jelölt engem a sz-i eklézsiához a pünkösdi legációra: - Most mit csinálunk!?
