Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Válogatás Tóth-Kurucz János irodalmi műveiből

Épp most vallják két strázsás vitézek Akiktől az első hír jővén, Éjféltájban ők álltak a poszton A Fő utcán, pont a Dóm tövén Szegényeknek halovány az arcuk, A térdük még most is megremeg -Körülöttünk a föld is megdübörgött S ottan termett egy magyar sereg. -Bozse moje - nyögdécsel az egyik Lehettek ám százan is talán, Mindannyian deli szép leventék S eltűntek a Dómnak ajtaján. És azonnal kigyúlt minden ablak, Énekelték - Boldog Szűzanyánk Orgonáltak és valamit fújtak, Mely szebben szólt mint a mi dudánk. Hát bizony mi igen nagyon féltünk, Elszaladtunk, és most itt vagyunk, így tanított künn a harctéren is Pán Kluzacsek, vitéz hadnagyunk. Kozsehuba Vencelt Pardubitzban Elcsapták mert bolondot csinált Csak kacsa volt minden kémjelentés Nyúlszívük biz csak halucinált. És azóta Kassa városában Nem áll már cseh poszt Dóm alatt, Egy helyett, bár húszat küldtek is ki, Éjféltájban mindje elszaladt. Kihirdette Kassa új zsupánja Hogy minden rémet látót elcsapat, De minden strázsát álló cseh bakának Megjelent a csodás-szép csapat!