Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Baráthegyi évek

57 A döntés a lehető legbölcsebbnek bizonyult, mivel az egyik bombatámadás alkalmával a pesti lakás találatot kapott, és teljesen elpusztult. Tóth-Kurucz János tudta jól, hogy Dunaalmáson is csak ideiglenesen voltak biztonságban, mert a front egyre közeledett. A szovjet csapatok által elfoglalt területekről jövő, a szovjet, román, szerb és csehszlovák katonák által elkövetett magyarellenes terrorcselekmények, a nők meggyalázása és a kegyetlenkedések híre megelőzte a frontot. Ám félelemre és aggodalomra nemcsak a front közeledte adott okot. Magyarországon a németek segítségével a nyilasok kerültek hatalomra, akik a „nemzet totális hadba vezetését" tartották legfontosabb feladatuknak. Aki ezt az őrült tervet nem támogatta, véleményének pedig hangot is adott, azt a haza ellenségének nyilvánították és leszámoltak vele. A nyilasok uralta országrészben fékevesztetté vált a terror. Este csak azok hajthatták le nyugodtan fejüket, akik némán tűrtek vagy meghasonultak. Tóth-Kurucz János jelleme viszont ettől távol volt, és bizony szókimondása, valamint egyenes jelleme miatt a nyilasok többször is el akarták vinni. Ráadásul úgy bújtatott dunaalmási házában egy családot, hogy közben egy német katonatisztet szállásoltak el náluk."'

1 1945. január elején - mikor a szovjet támadás első hullámát a Garamig visszaverték -, hogy családját megóvja, vonaton nyugat felé menekült. Sajnos a veszélyekkel teli úton szörnyű tragédia történt. Egy légitámadás során legidősebb lánya, Klára életét vesztette.

1"' A család Felső-Ausztriában, A tragikusan elhunyt Klára egyik felnőttkori portréja