Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)
Római nyomok a pannóniai Duna-limes balpartján. Írta dr. Kurucz János
59 műveket, s ekkor megbontották a falakat, de még köszönet, hogy előbb felmérték. Klauzál őrnagy az előkerült köveket a rnuzeum számára meg is mentette. Ezzel a bolygatással kapcsolatban irt, Paur István Halitzky után másodiknak e dologról, az Akadémiai Értesítő idézett helyén. Bevezetését egy a Duna balpartjával kapcsolatos idézettel kezdi.' Az ő mérései szerint egy oldala 41, körzete 161 ölet tett ki, tehát nagyjából egyezik Halitzky lépés méretével, az udvart belőlről egy oszlopokon nyugvó árkád-tórnác futotta körül. Quadriburg jelzésű téglákat is találtak, melynek addig ismeretes analógiáit és lelőhelyei mind felsorolja. Végre oda concludál, hogy a Notitia TransaquincLima a pesti balparti erődök „rendszerének" mintegy központja volt, s Halitzky vinceniia és az ő quadriburgium bélyegű cserepei mind külön-külön várakról szólnak, de Trans-Aquincumon kívül a másik kettő helye ismeretlen. Dacára, hogy Pómer 2 eléggé megcáfolja ezeket és kimutatja egybevágásukat, Salamon' 5 mégis 3 erődöt emleget, acceptálja Paurt, s Florentiának Ulcisia Castra helyére való odamagyarázása után azt mondja: „Positivebb adataink vannak három más castellumról, melyek neve Trans-Aquincum Quadriburgium, és Vinceniia. Egy iró (értsd Paurt) és és föliratok bizonyítják, hogy Aquincummal szemben a balparton feküdtek, vagy talán egy akkori kis szigeten. — A Fővár lehetett Trans-Aquincum, a barbár terület ezen három vára között, a más kettő fiókja ennek. A hármat egybefoglalva jobban el volt látva őrséggel, mint a Duna-vonal bármely más pontja. Trans-AquincumbanLeg. Praefectus állomásozik a rendes gyalogságnak kétségkívül legalább egy cohorsával. Egy cohors volt még Quadriburgiumban egy másik Vincentiában. Trans-Aquincunban azonkívül egy csapat könnyű lovasság (Auxilia vigiium) és egy csapat rendes." Mivel 1 Procopius, l)c aedifici. Justiniani Imperat LIV. C. 2 Arch. Kiiül. 1862. I. 2 fiiz. 4'J. 3 Budapest tört. I. 122., — 2 78. — 831., — 885
