Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)
„S pedagógus lettem…”
15 teletét. Minden energiáját a tanításra és a népművelésre fordította. Nemcsak a község iskolájában tanított, hanem szekéren, lóháton, télen pedig szánon járta a környező tanyavilágot, s tanította az öszszegyűlt gyermekeket. Az iskola vezetése olyannyira meg volt elégedve munkájával, hogy az iskolaszék 1902. október 6-án megbízta a hevesiványi iskola vezetésével, amely a jászapáti iskola tagiskolájaként működött. 1 1 Aktív tagja lett a Pájer Önképző Körnek, és sikerrel vezette az iskolában szervezett tornaklubot is. Igazi szellemi vezetó'je, „kultúrmécsese" lett nemcsak Jászapátinak, hanem az egész környéknek. A költészettel is itt kezdett el komolyabban foglalkozni. Rendre jelentek meg versei a Jászapáti és Vidéke című hetilapban. Bár költészetével egy külön fejezetben foglalkozunk, itt is meg kell említenünk, hogy a versírás egész életén keresztül elkísérte. Később sok verse jelent meg a Komáromi Újságban, amelynek állandó munkatársa lett, és mély barátságot kötött Baranyai Józseffel, a lap főszerkesztőjével. Különböző pedagógiai szaklapokba tárcákat is írt. Már tanítóképzős korában is fontosnak tartotta az új pedagógiai módszerek beiktatását az oktatási folyamatba. Az emberekért, a nemzetért való tennivágyás motiválta egész életét. Mindig mindenkit tanítani szeretett volna. De saját továbbképzésére is nagy gondot fordított. Éppen ezért már fiatal korától tagja volt minden olyan saját elveivel és vallásával nem ellenkező kulturális, tudományos társulásnak, egyletnek és szervezetnek," amely szellemi fejlődését elősegítette. Nagyon gyorsan megismerkedett a környék birtokosaival, akikkel sokat és nagyokat mulatott. Műkedvelő zenekart alakítottak, ahol mint hegedűs díszelgett a csoportképeken. Visszaemlékezéseiben azt írta, hogy gyorsan beleunt a könnyű életbe. Hatalmas tudásvágya és környezete is a továbbtanulásra sarkallta. 1903 októberében felvételt nyert és beiratkozott a Budapesti Polgári Iskolai Tanárképzőbe. Az iskolák színvonalát pozitívan befolyásolta a tanárképzés szabályozása. 1873-ban a bölcsészkarok mellett megszervezték a gimnáziumi, reáliskolai és kereskedelmi iskolai tanárképző intézeteket. Kialakult a tudós tanár típusa, aki az iskolai oktatás mellett egy-egy tudományterület jeles művelője volt, rendszeresen publikált folyóiratokban, illetve alapvető tudományos munkák szerkesztésében vett részt. Tóth-Kurucz a tanulás alatt a tanításból tartotta el magát, 1903. december 3-tól Budapest különböző iskoláiban tanított. 1' 1 1905. június 27-én sikeresen befejezte tanulmányait és megkapta magyar-történelem szakos, valamint a József Nádor Műegyetemen
