Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Római nyomok a pannóniai Duna-limes balpartján. Írta dr. Kurucz János

34 Traianus féle érmeket, pedig Bregitó biztos megszállását is csak Traianusra legfeljebb Domitianusra tudjuk visszavezetni, pedig több, mint valószínű, hogy leányvár későbbi keletű. A már forgalomból kiment pénzeket, mint valami emlékképpen takargatott dolgot elveszthették, vagy elszórhatták később is, meg használati idejükben is elkerülhettek azok barbár területre, annak occupatiója előtt. Csupán az alapok építési módjából a gyér vonatkozású kútfőkből és ezekkel kapcsolatban a bizonyos fokig megengedhető autopsiával következtethetünk. Nyomon kell követnük a Morva — Garam környékén lakó barbárok mozgalmait a svév, qad, sarmata, sőt az erdélyi dák háborúkat is. Ahol csak contra erő keletkezett a Duna mentén, annak története mindenhol a legszorosabb kapcsolatban kell, hogy legyen annak a kozzáképest lóerődnek a történetével, melynek előretolt positúrájaként alkottatott. Így Leányvár története is annyira egybe van forrva Brigetió történetével, ez utóbbié pedig az I. légió adintrixéval, hogy külön-külön tárgyalni egyiket sem lehet, a másikra való vonatkoztatás nélkül. Hogy Leányvár keletkezésének legalább megközelítő megállapítását eszközölhessük, előbb legalább nagy vonásokban Brigetióval kell tisztába lennünk, pedig az sem megy igen könnyen. — Mint már a bevezetésnél felemlítettem Aquincum és Brigetió megszállása és megerősítése csak Traianus idejében lesz factum, bár újabb indirecte következtetések

1 egészen Claudiusig is visszamennek. A legrégibb Brigettiói felirat, amely Kisigmándról való 134-ben keletkezett. — (C. I. L. III. 4356.) A legrégibb aquincumi pedig 1ó8-ban (C. 1. L. III. ' Kuzsinszky egyetemi jegyzetei (1914—014. II sem.) a sikátori, (Győrmegye) Vespasiánus által kiadott katonai diploma, — az azaoi oltárkő, aquincumi Claudia nevű sírfeliratok és a C 1 L. 10514, sz. köve.