Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)
Római nyomok a pannóniai Duna-limes balpartján. Írta dr. Kurucz János
23 hogy ezek a téglák csak úgy kerültek ocla a Dunán keresztül Vas-ról. Kő az egész Csallóközben nincs, azért épilő anyagul használhatták. IIa Vas-pusztát Bálványszakállassal összekötjük, akkor itt egy egyenoldalú háromszöget nyerünk, melynek másik két oldalát az Öregduna és Vágduna alkotják. Vas-ról legközelebb Lélen át juthatunk Bálványszakállasra, mely már a Vágduna, vagy Érsekújvári, Dunaág partján fekszik. Bálványszakállas okiratilag már 1268 óta ismeretes 1 mint régi plébánia említtetik Pázmány jegyzékében. Ipolyi a „Csallóköz műemlékei"-hez 1859 előtt gyűjtötte adatait és személyes tapasztalatai alapján irta, hogy Szakállas mellett a Ciúta felé vezető úttól pár száz lépésnyire egy halom emelkedik, mely körül régi sáncok nyomai láthatók. A dombon szerte-szórva talált épületromokat, maradványokat, faragóit nagy köveket és számos fölálló szegélyi ; római légiákat, amiket viz, vagy hővezető (hypocaustum) csöveknek nézett. Megengedi, hogy a rómaiaknak a komáromi dunai átjáró védelmére itt várnájuk, előőrsi telepük lehetett, de helyesen következtetve azt is lehetőnek tartja, hogy a dunántúli brigetiói, v. ácsi romok hordattak ide valamely nagyobb építkezés alkalmával, minő talán éppen az olt feltételezett XIII. sz.-beli egyházé lehetett. Ugyanígy érvel Fényes Klek- is, aki azt is megemlíti, hogy a reformátusoknak lett volna itt népes anyaegyházuk és feliratos egyházi edényeik az onnan nem messze eső Megyercsre vitettek. A többi környéki (Apáca- és Thuri-Szakállas) Szakállastól megluilönböztetve, ezt azért hivnák „Bálványszakállasnak, mert, mint egy kövöni felírás mutatja municipium volt a Szakállas Jupiternek szentelve és hihető, Szakállas szobra is fennállván, a magyarok innen nevezték el a helységet Bálványszakállasnak, 1 Cod. Dipl. IV. 3448. — Ipolyi Arnold, a Csallóköz Műemlékei. 25. 1.—Péterfi Károly i. h. 270. 2 A Magyar Bírod, statisztikai, geog<\ és tört. tekintetben. I. köt. Komárom vm. 116. 1.
