Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Római nyomok a pannóniai Duna-limes balpartján. Írta dr. Kurucz János

szemben levő barbár területre sem, mely a Kis-Kárpátok nyugati oldalán a Morva torkolatából és annak nagy lapályából a mai Marchfeldből állott. Salamon Ferenc szerint Tiberius Maroboduus elleni hadjáratra készülve, hajóhidat állított volna

1 a Dunán Carnuntumnál. Amint a későbbi barbár betörések bizonyítják, a Duna soha sem volt elég biztosíték, azért a rajnamenti mintára a németek által Hinterlandnak nevezett területet igyekeztek teremteni a balparton, mely mintegy hullámtörője volt az észak felől jövő támadásoknak. Nemcsak a provincia határai ellen való támadás, de a határok mentén lakó közvetlen szomszédok egymásközötti civakodása sem volt inyére a rómaiaknak. A közvetlen beavatkozás látszatát is elakarták kerülni, azért ahol csak lehetett mindig igyekeztek csitítani a mozgalmakat. Bár nem voltak a területek hivatalosan a provinciához tartozók, kereskedelmi és politikai okokból úgy vigyáztak rájuk, hogy később, mikor a quadok kiakartak hazájukból vándorolni Marcus Aurélius utjokat állta és visszamaradásra kényszerűé őket.

2 A suevusok csoportjához tartozó markomann néptörzs a celta boiusokat kiszorítva délkeletre, egészen a Duna-Morva szögéig tolta ki határait.

3 Ezektől a Morva választotta el a quadokat (kik Miillenhof szerint rokonságban is lettek volna velük) s a Morva és Garam közét töltötték be.

4 Mivel e két nép ütközőpontja a Morva torkolati környéke volt, a fentiek értelmében evégből is kiváló szerep jutott Carnuntumnak. Az ezen a vidéken előforduló római leletekkel és lelőhelyekkel kapcsolatban elsősorban Ortvay Tivadart idézem.

5 „Hazánk északnyugati része éppen 1 Budapest tört. I 137. 2 Dio. 71-20. 3 Tue. Germ. 42. ' M. Aur. Ant. Önvall. I. 17. 5 l'ozsonyvâros története I. 32.