Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

Bevezetés

Bevezetés*

A középkor és kora újkor egyszerűbb építésű nemesi udvarházairól, melyek földszintesek, vagy ha pince volt alattuk, magasföldszintesek voltak, és bekerített udvarral bírtak, nagyon keveset tudunk, sokkal kevesebbet, mint más jellegű nemesi lakhelyekről (vár, kastély) vagy pl. a falusi, városi lakóházakról.1 Ennek oka részben az autentikus emlékanyag hiánya, hiszen kevés olyan objektumunk van, amelyet régészeti módszerrel kutattak meg, pontosabban csak egyetlen biztosan ide tartozó udvarház áll a kutatás rendelkezésére, mégpedig a csepelyi.2 Hosszú ideig a történészek sem méltatták figyelemre az ilyen típusú nemesi lakhelyeket sem úgy mint lakóhelytípust, sem pedig mint gazdasági egységet, így az írott forrásanyag feltárása és kiértékelése sem történt meg.3 Forrásközléseket, pl. leltárakat ugyan számításba lehet venni,4 ám ezek nem adnak hiánytalan képet az ott folytatott gazdasági tevékenységek széles skálájáról.5 Mindebből fakadóan a köznemesek, illetve a szegényebb nemesek udvarházairól és arról a gazdasági tevékenységről, amely ezeknek az udvarházaknak egy jelentős részében folyt, szinte alig lehet tudni valamit.

* A feltárást Baj Község Önkormányzata, a Természetes Életmód Alapítvány, a Program 2000 Kft., a NKÖM, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat, valamint Aczél István a Geodéziai és Térképészeti Rt. tatabányai osztályának vezetője támogatta. Az interdiszciplináris vizsgálatok elvégzéséhez támogatást nyújtott az OTKA (nyilvántartási szám: T023087) és a Természetes Életmód Alapítvány.

1 FELD 2000, 1-23.

2 KOVALOVSZKI 1969, 235—252. Talán ide sorolható még a petőszinyei (Svinica, Szlovákia) (FELD 2000, 104.). Feld István ugyan a jáki, XII-XIII. sz.-i földesúri házat, a XIII. sz.-i tura-szentgyörgyparti épületet (FELD 2000, 23.), továbbá az alsóőrsi házat és a pásztói iskolamester házat is a legegyszerűbb nemesi udvarházakkal rokon emlékcsoportba sorolja, a többek által szintén analógiának gondolt paplakok esetében azonban már ő is fenntartásokkal él, (FELD 2000, 24.). Újabban Benkő Elek foglalkozott a problémával, a székelyföldi udvarházakra szűkítve le a kérdést, de ő is azt volt kénytelen megállapítani, „sajnos, egyelőre a csak alapfalakból álló XV—XVI. századi udvarházmaradványok is nagyon ritkák Székelyföldön”. (BENKŐ 2008, 35.) Számomra azonban csak a csepelyi udvarház használható általános párhuzamként, a baji udvarház gazdasági tevékenységének vonatkozásában azonban az sem.

3 FELD 2000, 23. Utal a magyar reneszánsz udvari kultúráról 1984-ben tartott konferenciára.

4 B. Nagy Margit „Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. XVII-XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak” c. munkájában (Bukarest 1973.) többet is közöl.

5 KUBINYI 1990, 60.

7