Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
a XIV., mind a XV. században a különböző földrajzi területeken a kis-, közepes- és nagytestű fajta egyaránt előfordul.)* 143 Olyan jó árunak számított, hogy II. Ulászló a forintban megállapított hadikárpótlást marhában törleszthette Habsburg Miksának 1493-ban, illetve 1495-ben,144 a pesti kereskedők a hitelt pozsonyi kollégáiknak sokszor nem pénzben, hanem állatban adták,145 és mivel a XV. sz. első felében az aranypénz jóval kisebb mértékben áramlott ki nyugatra, mint korábban, ugyancsak az állatok voltak azok, amikkel a nagyarányú textil- és fűszerimportért fizetni tudtunk.146 A szarvasmarha kivitelben a XV. század első negyedének végétől az 1470-es évekig visszaesés következett be, amit ezután újra fellendülés követett,147 amelyben földrajzi fekvésük és a mezővárosoknál nagyobb tőkeerejük következtében az ország közepén fekvő királyi városok: Buda, Pest, Székesfehérvár és Szeged148 jutottak vezető szerephez.149 csapásra sikerfajtává vált az európai piacon. (BÖKÖNYI 1994, 228—229.) Kevés tejet, de jó húst adott, s szívós, igénytelen pusztai állat volt. (SZÉKELY 1961, 318.) Télen a rét avar füvét, a sást, gyékényt, szittyót, apró nádat is megette, amit még a puha hó alatt is megtalált. A befagyott vizeken át eljutott a nyáron megközelíthetetlennek számító helyekre, s egy darabig ott is elélt. Augsburgi marhakereskedők megfigyelése szerint, ha erősen fagyott, fel tudták etetni az állatokkal a szállások nádfödelét, sását is. (SZÉKELY 1961, 317.) Amikor ezeket a marhákat kihajtották külföldre, a hosszú út ellenére is tekintélyes súllyal értek el a piacra. Nürnbergből például 3,5-4,3 q súlyú ökrökről van adat 1530-ból. (SZÉKELY 1961, 319.) A középkori vágóállatok esetében egyébként a szarvasmarha hasznos húsmennyisége 150 kg, a sertésé 50 kg, a juh/kecskéé pedig 25 kg volt. (VÖRÖS 1992, 234.) 143 VÖRÖS 1992, 233. 144 SZÉKELY 1961, 318. 145 Például Gubacsi Ferenci Gergely pesti bíró az 1440-es években posztó ellenében 1000 juhot szállított pozsonyi kereskedőknek. (KUBINYI 1994, 9.) 146 KUBINYI 1994, 17. 147 A Mátyás-kori politikai stabilitás és belső rend megnyitotta az utat a magyar gazdaságban és társadalomban amúgy is benne rejlő lehetőségek kibontakoztatásához. (SZAKALY 1990,72.) Bár nem történt gyökeres átalakulás a mezőgazdaság termelési technikájában és szerkezetében, de megkezdődött a rideg szarvasmarhatenyésztés üzemkereteinek kialakulása. (SZAKALY 1990, 70.) Az 1468-1470 között bevezetett pénzreform pedig elősegítette a hazai kereskedők részvételét a magyar állatkivitelben azáltal, hogy a király leértékelte az aranypénzt, és felértékelte az ezüstöt, ugyanis ez azzal járt, hogy a külföldi kereskedő akkor járt jól, ha az árujáért aranypénzt kapott, és nem állatot hajtott ki cserébe; a magyar állatkereskedő pedig abban vált érdekeltté, hogy külföldön áruját ezüstpénzre cserélje. (KUBINYI 1994, 20.) 148 A XV. sz. hatvanas-hetvenes éveiben Szeged a Duna-Tisza közén, a kun földeken megszerezte a legeltetés jogát; a megszerzett pusztákon pedig kiterjedt ló-, ökör- és juhtenyésztést folytatott. Az 1522-es dézsmaösszeírás szerint 131 polgárnak volt nagyobb arányú juhtenyészete, egy 1515-ös jegyzék szerint pedig a város volt a Velence irányába lebonyolódó marhakereskedelem kiindulópontja. (SZŰCS 1955, 33.) 149 KUBINYI 1994,9. 77
